„Budapest élelmezése biztosítva van” – nyugtatgatta alcímében a Pesti Hírlap 1918. november 2-i számának egyik cikke az olvasókat. A fővárosnak ugyanis az őszirózsás forradalom győzelme után nyolcnapi élelmiszerkészlet állt rendelkezésére. A munkások felvették a munkát, így a budapesti közellátásban nem számítottak fennakadásra.
A frontról hazatérő, leszerelés előtt álló katonaság ellátásáról nyilatkozott a Pesti Naplónak Friedrich István hadügyi államtitkár. A katonaság élelmezése és ellátása szerinte a forradalom első napjaiban „rendkívüli nehézségekbe ütközött”, hiszen a katonák hatalmas tömegekben érkeztek vissza.
A világháború negyedik éve – a korábbi évekhez hasonlóan – a nélkülözések jegyében telt. Különösen kiéleződött a helyzet a köztisztviselők, illetve az özvegyen maradt nők és az árvák esetében, helyzetükön az Országos Közélelmezési Hivatal igyekezett enyhíteni.
Az Országos Árvizsgáló Bizottság „a cukrászdák osztályozását és a cukrászsütemények legmagasabb árának megállapítását rendelte el” – írta a Pesti Napló 1918. augusztus 28-án. A cukrászdákat három kategóriába sorolták be: az elsőbe a belvárosi és a főbb útvonalakon lévő cukrászdák tartoztak,
A központi vásárcsarnokhoz a Fővám téren egy gyümölcsszállító hajó érkezett 1918. augusztus 16-án, és reggel meg is kezdték a kirakodását. (A csarnoknak volt bejárata a Duna felől is, egy alagúton vitték be a folyó irányából érkező árukat.) Ám a rakodásnál a „szolgálatot teljesítő Nagy XVI. József rendőrnek feltűnt öt kosár, amelyek almának voltak jelezve, de igen súlyosnak látszottak” – írta másnap Az Est.
1918 júliusában és augusztusában a közellátás olyannyira romlott, az alapvető élelmiszerek hiánya oly mértékben fokozódott, hogy több vidéki településen is zavargásokra került sor. Döntően a sorban álló vagy még sorban sem álló (mivel nem volt miért várniuk) nők tüntetései, akciói keltettek pánikot a helyi vezetőkben.
A felvidéki városok zöldséghiányáról számolt be 1918. július 28-án a Pesti Napló. A felvidéki városokon olyan településeket értett, mint Miskolc, Eger, Gyöngyös, Losonc, Kassa és Eperjes. A fő problémát az újság abban látta, hogy ezek a városok – pontosabban polgáraik – képesek ugyan a saját szükségleteikre zöldséget termeszteni,
