„Hogy várható valamely tömegtől nem mondjuk lelkesedés, hanem a kitartásnak, az önfegyelmezésnek a legkisebb mértéke, amikor ideje javarészét, türelmét megemésztően, idegeit megőrlően a legszükségesebb élelmiszerek bevásárlására kénytelen pazarolni, nagyon gyakran: hiába.” A fenti, 1916. szeptemberi idézet a Népszavában jelent meg, de a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) a kormányhoz intézett előterjesztéséből származik. A fokozatosan romló közellátás miatt a tőkés és munkásszervezetek már korábban is egymásra találtak: 1915 őszén közös akciót indítottak a városi drágaság ellen. 1916 őszén már radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg, a GYOSZ az „élelmezési diktatúra” sürgős bevezetését követelte a kormánytól, azt értve ezalatt, hogy „egy teljhatalommal fölruházott [kormány]megbízott szigorú büntetésekkel rendet teremthessen” a közellátásban, amelyet akkor már túl sok intézmény és hatóság kezelt egymás hatáskörébe ütközve. A szociáldemokraták is támogatták ezt a követelést, hangsúlyozva, hogy az élelmiszerhiány és –drágaság nemcsak a munkásokat, de a városi kispolgári és polgári rétegeket is sújtja.
1916 októberének végén a Tisza-kormány meg is felelt a közös követelésnek: önálló hatáskörrel ellátva megalakította az Országos Közélelmezési Hivatalt. Az új intézmény elnökének, báró Kürthy Lajosnak első megnyilvánulásait pozitívan fogadta a Népszava: Kürthy nem tagadta a fennálló helyzet „botrányosságát”, szigorú rekvirálást helyezett kilátásba és a mindennapi helyzet megismerése céljából felkereste például az akkor igencsak problémás újpesti piacot is. Az első körrendelete is kedvezett a szociáldemokratáknak 1917 januárjában: a munkások ellátása innentől elsőbbséget élvezett a lakosság többi részéhez képest. Így az ő ellátásukat külön, a munkaadó üzemeken keresztül igyekeztek megszervezni.

Felhasznált irodalom:
Élelmezési diktatúrát! = Népszava, 1916. szeptember 23.
A lakosság élelmezéséről = Népszava, 1916. október 27.
Bódy Zsombor: Üzlet és politika metszéspontján. Élelmiszerellátás Budapesten az I. világháború körül = 2000 (Kétezer), 2007/8.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1916. október 27.
A lakosság élelmezéséről

napról-napra hasábos tudósításokat olvasunk a németországi lapokban. Az összes lapok a legélesebb kritikával mutatnak rá a bajokra, és erélyesen követelik a legfontosabb életszükségletek arányos eloszlását és a maximális árak leszállítását. Tudjuk azt is, hogy a birodalmi gyűlésen napokig tárgyalták a közélelmezés kérdéseit és a kancellár megígérte, hegy a belpolitikai dolgokban és az élelmezésre vonatkozó kérdésekben a cenzúra nem fogja a bírálatot korlátozni.
Nem vitás, hogy Németországban a meglevő élelmiszerkészletek elosztása rendszeresebb és zavartalanabb, mint nálunk. A lakosság rosszabbul él, mint a normális időkben, de ott a vagyonosoknak is le kellett fokozniuk igényeiket. Nálunk a vagyonos osztályok a háborúban is folytatják eddigi életmódjukat – az összesség rovására.
A legkülönbözőbb pártállású lapok egybehangzóan megállapítják, hogy a kormány és a hatóságok a meglevő készletek elosztását helytelen rendszer alapján csinálják, mert a boltok előtt való ácsorgás nemcsak nagy nemzetgazdasági kárral jár, hanem a várakozók tömegeinek egészségét is veszélyezteti. Elsőrendű közérdek tehát, hogy ezen a téren a viszonyok megváltozzanak, mert képtelenség volna, hogy a lakosok tízezreit a zord téli időben a boltok előtt várakoztassák.
A hivatalos lap csütörtöki számában végre megjelent a Közélelmezési Hivatal szervezéséről intézkedő rendelet. Bár az új hivatal a kormány fönnhatósága alatt működik, a rendelet szerint mégis önálló hatáskörrel járhat el. Igaz, hogy a közélelmezés és a közellátás biztosítása érdekében szükséges rendeleteket és intézkedéseket – amelyek a kormány vagy valamelyik miniszter elhatározását igénylik – csak előkészítheti és javaslatba hozhatja, de az összes megyei, városi és községi alkalmazottakkal és közegekkel közvetlenül rendelkezhetik és hozzájuk közvetlenül intézhet rendeleteket.
Ez az új Közélelmezési Hivatal életbe lépteséről szóló rendeletnek leglényegesebb és legfontosabb rendelkezése. A nevezett tisztviselők ugyanis a Hivatal elnökének rendelkezéseit haladék nélkül és föltétlenül kötelesek végrehajtani és emiatt fölöttes hatóságaik részéről felelősségre nem vonhatók. A renitenskedő vagy késlekedő tisztviselőket a Hivatal elnöke minden fegyelmi eljárás elrendelése nélkül azonnal fölfüggesztheti. A rendeletnek ez a része alkalmas arra, hogy a közönyös vagy lekenyerezett városi és megyei tisztviselőket a közélelmezés biztosításának szolgálatába állítsa, és ha a Hivatal elnöke komoly elhatározással akar rendet teremteni, akkor az ország számos vidékén megszűntetheti a lakosság érdekeit sértő nagyobb bajokat.
Az új Közélelmezési Hivatal elnöke, báró Kürthy Lajos, már a rendelet kibocsájtása előtt botrányos állapotnak jelezte a boltok előtt való ácsorgást. Nyilatkozatában – amelyet rajtunk kívül álló okokból eddig nem közölhettünk – többek között ezeket olvassuk:
Lehetetlen állapot, hogy a fogyasztók egész tömege órákig álljon az árusbódé előtt remegve, hogy kap-e zsírt, vajat, tejet? Első teendőnek tartom a rekvirálás szigorú keresztülvitelét, a központok ellenőrzését és az adminisztráció gyorsítását. Decentralizálni kell az árusítást, intézkedni kell, hogy a fogyasztó gyorsan és föltétlenül megkapja az őt megillető adagot.
A világháború harmadik esztendejében a kormány bizalmi embere ugyanazt állapítja meg, amit mi állandóan hangoztatunk. Az új hivatal vezetője valószínűen a legjobb szándékokkal eltelve akar hozzálátni óriási föladatának teljesítéséhez, de minden törekvése föltétlenül csődöt mond, ha megfelel a tényeknek az, amit a Hivatal elnöke egyik újabb nyilatkozatában mond, tudniillik, hogy az új Hivatal fölött a közvetlen ellenőrzést a földmívelésügyi miniszter a gyakorolja.
A német élelmezési diktátor nagy eredményeket ért el, mert teljhatalommal ruházták föl. A magyar élelmező hivatal igazi vezetője nem lehet az a földmívelésügyi miniszter, aki eddig is mindenben az agráriusok érdekeit szolgálta, s aki a jövőben is megakasztana minden olyan erélyes rendszabályt, amely a földbirtokosok érdekeit sértené, mert ez az osztály politikailag is döntő befolyással bír.
Pedig már itt a végső ideje annak, hogy végre nálunk is megszüntessék a vagyonos és a szegényebb néposztályok élelmezésének kétféle lehetőségét. Nemcsak mi látjuk az élelmiszerelosztás helytelenségeit. A gyáriparosok éles hangú emlékiratban követelték a kormánytól a dolgozók emberi táplálkozásának biztosítását, és más testületek is erélyes intézkedéseket követeltek.
Nagy elégedetlenséget okoz, nagy gazdasági kárral jár a boltok előtt való ácsorgás és az a tudat, hogy bár elég élelmiszer van, mégis a legfontosabb életszükségleteket éppen azoknak kell nélkülözniük, akik a legtöbb áldozatot hozzák, akik a leghasznosabb munkát végzik. Az új Közélelmezési Hivatal vezetője szintén lehetetlennek, botrányosnak tartja a jelenlegi állapotokat. Elismeri, hogy erélyes intézkedésekre volna szükség. Ilyen intézkedéseket azonban csak úgy lehet végrehajtani, ha a Közélelmezési Hivatal az osztályérdekeket nem veszi figyelembe, hanem az egész népesség érdekeivel törődik.