Az első világháború előrehaladtával az élelmiszer- és nyersanyaghiány egyre súlyosabb méreteket öltött. 1918-ra már az alapvető élelmiszerek jelentős részét jegyre adták. A zsírjegyek elosztásáról annyi rossz döntés született, hogy még a karhatalmat is be kellett vetni a hosszú sorokban álló, zsírért ácsingózó asszonyok miatt.
A magyar kormány egyre konzervatívabb irányba tolódott a világháború utolsó évében, és igyekezett korlátozni az erősödő munkásmozgalmat. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának 1918 tavaszán sikerült elérnie,
Németországot és az Osztrák–Magyar Monarchiát az antantnál sokkal jobban sújtotta az első világháború, különösen, ha a gazdasági hatásokat nézzük. Ezt a legszemléletesebben a disznózsír árának alakulásán mérhetjük le:
„Szomorú, szürke felhős volt az idei húsvét ünnepe” – írta a Pesti Napló az 1918-as ünnepről. És nemcsak azért volt komor a cikk hangulata, mert hideg volt a magyar fővárosban és az emberek dideregve bújtak télikabátjukba.
Az első világháború alatt az élelmiszerhiány addig soha nem látott méreteket öltött. Michael Schmidt-Klingenberg szerint a háború alatt 700 ezer ember halt meg alultápláltság miatt az antant blokádja által sújtott német birodalomban. A hiányt többek között „pótszerekkel” kívánta orvosolni Berlin,
Újpesten az I. világháború idején már többször robbant ki spontán tüntetés, 1916 októberében például a rossz helyi ellátás miatt a piacon vásárló asszonyok kövekkel dobálták meg a polgármesteri hivatal épületét, szidalmazták a város vezetőjét, sőt a polgármester házának ablakait is betörték.
Az első világháború utolsó évében a központi hatalmak lakosságának ellátása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Nemcsak az élelmiszerekből és az importárukból volt hiány, hanem a ruházati cikkekből is. A Népszava ekkor a berlini luxusáruházak kínálatára irigykedett.
