Az első világháború alatt az élelmiszerhiány addig soha nem látott méreteket öltött. Michael Schmidt-Klingenberg szerint a háború alatt 700 ezer ember halt meg alultápláltság miatt az antant blokádja által sújtott német birodalomban. A hiányt többek között „pótszerekkel” kívánta orvosolni Berlin, a korábban megszokott élelmiszereket próbálták ily módon helyettesíteni. Minőségük a legtöbb esetben nem érte el a kiváltani próbált árukét, ráadásul elosztásuk, magas áruk további visszaélésekre adott lehetőséget. Németországban ezért 1918-ban elrendelték a pótszerközpontok létesítését, amelyek engedélye nélkül az ilyen áruk nem voltak forgalomba bocsáthatók. A pótszerek elkészítését is szabályozta az új rendelet, amely 1918. május elsején lépett életbe.
A pótszerközpontok létrehozása a sokadik intézkedés volt az élelmiszerhiány enyhítésére. 1916-ban hozták létre a német Hadiélelmezési Hivatalt, de már azt megelőzően is létezett a Hadigabona-gazdálkodó Társaság és a Birodalmi Burgonyaelosztó. 1915 elejétől a kenyér már csak jegyre volt kapható, ahogy 1916-tól a zsír, a hús, a tojás és a burgonya is.

Felhasznált irodalom:
Pótszerközpont = Világ, 1918. március 30.
Michael Schmidt-Klingenberg: Harc a konyhában. In: Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. (Szerk.: Stephan Burgdorff – Klaus Wiegrefe) Budapest, 2010.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Világ, 1918. március 30.
Pótszerközpont

Ez is háborús specialitás, mégpedig a legújabbak közül való. Egyelőre még csak Németországban van belőle. A birodalmi kancellár ugyanis elrendelte pótszerközpontok alakítását. A rendelet értelmében Németországban ezentúl pótélelmiszerek csakis az illetékes pótszerközpont engedélyével készíthetők és bocsáthatók a forgalomba. A pótszerközpontokat országos központi hatóságok tartoznak megalakítani. A rendelet részletesen megállapítja, hogy a pótszerek készítésére, illetve forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek iránti kérelmekben mi mindent kell felsorolni. A rendelet ide vonatkozó részéből megállapítható, hogy a birodalmi kancellár a pótszerközpontok felállításával a Németországban olyannyira felvirágzott pótszeripar túltengésének akart gátat vetni, és hogy e részben főleg a közegészségügy védelme lebegett elölte, másrészt pedig a pótszerekkel űzött áruuzsorát és egyéb visszaéléseket akarja lehetetlenné tenni. A rendelkezések megszegőire nézve súlyos fogházbüntetést és pénzbírságot mér már a rendelet. A rendelet 1918. május 1-én lép életbe.