Népszava, 1914

Botrány Újpesten: felfüggesztik a polgármestert a háborús közellátás visszásságai miatt

Újpesten az I. világháború idején már többször robbant ki spontán tüntetés, 1916 októberében például a rossz helyi ellátás miatt a piacon vásárló asszonyok kövekkel dobálták meg a polgármesteri hivatal épületét, szidalmazták a város vezetőjét, sőt a polgármester házának ablakait is betörték. Másfél év múlva, 1918 márciusában az akkor még önálló városként funkcionáló Újpest polgármesterét felfüggesztették állásából, mert olyan közellátási visszásságokra derült fény, amelyek már a központi hatóságoknak is feltűntek.
Mint kiderült, számos kereskedő, fuvaros és hentes ügyeskedett a hiánycikknek számító élelmiszerekkel a helyhatóság tudtával vagy anélkül – erről megoszlottak a korabeli vélemények. Városházi hivatalnokok megvesztegetését is meglebegtette a Népszava. Az a szóbeszéd járta, hogy dr. Miklós Antal polgármester személyesen is kapcsolatban állt néhány üzérkedővel, de a sajtóhírek igazságtartalmát természetesen nem lehet száz év távlatából megítélni.
A Népszava így írt erről 1918 márciusában: „Annak, hogy Újpesten nem megy minden rendén, hogy a közélelmezés körül zavarok vannak, már régóta mutatkoztak a jelei. Mi is több ízben írtunk az Újpesten lejátszódó kisebb-nagyobb tüntetésekről a községháza előtt. A lakosság nem kapott krumplit, sem petróleumot és a lisztelosztás körül is bajok voltak. Hogy a jelek mögött mi húzódott meg botrányos valóságként, az csak most pattant ki minden csúnyaságával és a maga fölháborító egészében a Közélelmezési Hivatal által megindított nyomozás során.”
Bár a közélelmezési miniszter, Windischgrätz Lajos indíttatott vizsgálatot, Miklós Antal polgármestert, illetve az újpesti jegyzőt és a vágóhíd igazgatóját végül a Pest vármegyei főispán függesztette fel az állásából. Az újpesti polgármester – személyesen a részletekről nem nyilatkozva, de „hozzá közelálló forrásokból” szivárogtatva – cáfolni igyekezett a vádakat. Egyúttal azonban a nyugdíjazását is kérte a botrány miatt. Ám a közfelháborodás és a bizonytalan kormányzati vizsgálat hallatán (mert a kormányvizsgálatról Újpest illetékeseit állítólag nem tájékoztatták) az újpesti képviselő-testület nem mert szavazni az ügyről. Így elnapolták a nyugdíjaztatást – a Népszava ezekben a napokban tévesen sugallta egy alcímében, hogy a polgármester lemondott volna. (Bár a nyugdíjaztatás lényege tulajdonképpen ez lett volna, ha megszavazzák.)
A polgármester annyira nem mondott le, hogy emiatt aztán a botrány tovább fokozódott. Ugyanis kiderült, hogy a felfüggesztés ellenére a polgármester visszajárt a munkahelyére és éjjel tanácskozásokat tartott a városházán. Emiatt aztán felmerült, hogy Újpest élére kormánybiztost neveznek ki, felfüggesztik a város autonómiáját, és közellátás szempontjából Budapesthez csatolják, ott is bevezetve a jegyrendszert. A kormánybiztos kinevezése ellen Újpest küldöttséget menesztett a Pest megyei főispánhoz.
Pár héttel később merült fel az a terv is Pest vármegyében, hogy 14 főváros környéki települést, köztük Újpestet, Rákospalotát, Kispestet, Csepelt, Albertfalvát és Budafokot is Budapesthez csatolnának. A korabeli hírek szerint a főváros ennek akkor nem örült, mert a közüzemek fenntartása és az élelmezés már eleve óriási gondokat okozott a metropolisznak, így nem szívesen vette volna nyakába a környező településeket. (A szóban forgó városokat és falvakat 1950-ben csatolták a fővároshoz, több más településsel együtt: Kádár János belügyminisztersége alatt, 1949-ben terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján kialakult a mai Nagy-Budapest.)
Ezzel szemben a háború végén az megvalósult, hogy a hatóságok kérésére az szakszervezetkehez kötődő Általános Fogyasztási Szövetkezet vette át Csepel és Erzsébetfalva (Pesterzsébet) községek egész lakosságának élelmiszerellátását, azaz egy civil, ráadásul szociáldemokrata szervezet segített megoldani az egyre súlyosabb helyzetet.
Visszatérve Újpesthez, Miklós Antal végül 1918 májusában – megromlott egészségi állapotára hivatkozva – mondott le posztjáról. „Helyére a közgyűlés május 14-i határozata alapján dr. Ugró Gyula nyugalmazott polgármester lépett” – írja Fejes Antal helytörténeti kutató.

Felhasznált irodalom:
Vizsgálat az újpesti az újpesti polgármester ellen. Miklós Antal nyilatkozata = Magyarország, 1918. március 8.
Újpest Közélelmezési botránya = Népszava, 1918. március 9.
Az újpesti polgármester ügye = Pesti Napló, 1918. március 10.
Az újpesti polgármestert felfüggesztették = Pesti Napló, 1918. március 12.
Éjszaka az újpesti városházán = Pesti Napló, 1918. március 20.
Tizennégy községet Budapesthez csatolnak = Pesti Napló, 1918. április 5.
Fejes Antal: Nyolcvan éve történt. Újpest az 1918-1919-es forradalmi időszakban = Újpesti Helytörténeti Értesítő, 1999. május.
Szegő Iván Miklós: Mementó 1950: létrejön Nagy-Budapest. Forrás: HVG Online, 2010. január 1.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Népszava, 1918. március 9.
Újpest Közélelmezési botránya
Miklós Antal polgármester lemondott

Újpest város tanácsának csütörtökön este tartott rendkívüli ülésén dr. Miklós Antal polgármester bejelentette a polgármesteri tisztségéről való lemondását és egyúttal kérte nyugdíjaztatását is. Nyugdíjaztatásukat kérték még Ladányi Zsigmond vágóhídi igazgató és Berényi Antal tanácsjegyző is. Úgy a rendkívüli tanácsülésnek, mint ezeknek a hirtelen és tömeges nyugdíjba vonulásoknak egy váratlanul kipattant és a visszaélések egész sorozatát napfényre hozó botrány az előzménye.
Annak, hogy Újpesten nem megy minden rendén, hogy a közélelmezés körül zavarok vannak, már régóta mutatkoztak a jelei. Mi is több ízben írtunk az Újpesten lejátszódó kisebb-nagyobb tüntetésekről a községháza előtt. A lakosság nem kapott krumplit, sem petróleumot és a lisztelosztás körül is bajok voltak. Hogy a jelek mögött mi húzódott meg botrányos valóságként, az csak most pattant ki minden csúnyaságával és a maga fölháborító egészében a Közélelmezési Hivatal által megindított nyomozás során. A Közélelmezési Hivatalnak ugyanis tudomására jutott, hogy Újpesten kisebb-nagyobb visszaélések történnek a közélelmezés körül. Megindult a vizsgálat, amelynek eredményeként azután megállapították a következőket:
Elsősorban, hogy kenyérjegy nélkül nagymennyiségű liszt van forgalomban a pékek, kávémérők, kifőző-tulajdonosok és egyes emberek között. A liszthez csak úgy jutottak hozzá jegy nélkül, hogy a városházán megvesztegettek több hivatalnokot. Nagymennyiségű lisztet találtak Márkus Róbert péknél, Weisz Simon nagyfuvarosnál, aki azzal a taktikával élt a liszt megszerzésénél, hogy egy pár zsák liszt mindig eltűnt szállítás közben a kocsijáról, mintha elveszett volna, azután az eltűnt liszt árát maximális áron megtérítette a városnak. Az eltűnt nagymennyiségű lisztet azután most a nyomozás során megtalálták a lakásán, találtak nála azonkívül 180 métermázsa bejelentetlen kukoricát és 57 mm. zabot is. Weisz Simon társánál, Fischmann Józsefnél is nagy mennyiségű tiszta búzát találtak, amellyel a lovakat etették. Kiderítették továbbá, hogy Horváth József fűszerkereskedő — akit Miklós Antal polgármester városi közélelmezési vállalkozónak szerződtetett — vagonszámra adott el a Mauthner-cégnek burgonyát akkor, amikor a lakosság éhezett és burgonyahiány miatt tüntetéseket rendezett. Ugyanebben az időben a városi szénraktárban másfél vagon kicsírázott krumplit találtak. Később pedig a város adott ugyan krumplit, de már nem a maximális 61 filléres áron kilóját, hanem önkényes ármegállapítással 80 filléres áron, úgy hogy összesen 9000 kilogramm eladása után 18.000 korona külön hasznot csinált magának a város. Miklós Antal polgármester ellen pedig beigazolást nyert a következő vád: a hentesektől, akik a város részére szállítottak, minden szállított sertés után rendszeresen províziót kapott és ebben osztozott vele Ladányi Zsigmond vágóhídi igazgató is. Ezenkívül a polgármester ellen az a vád is fölmerült, hogy 70000 ellátatlant jelentett be, holott Újpesten csak 50000 ember kap ellátást.
Egyes lapok azt hangoztatták, hogy nincsenek komoly alapjai ennek a közélelmezési botránypörnek és a polgármester ellen irányuló hajszának minősítettek. Az a tény azonban, hogy a csütörtökön este tartott tanácsülésen Miklós Antal polgármester és még néhány újpesti városi hivatalnok nyugdíjaztatását kérte, megerősíti a botrányos vádak valódiságát és alaposságát.

Pesti Napló, 1918. március 12.
Az újpesti polgármestert felfüggesztették

Újpest botrányának meg van az előre látott, elmaradhatatlan eseménye: dr. Patay Tibor, Pest vármegye főispánja vasárnap délelőtt sürgönyileg felfüggesztette állásától dr. Miklós Antal újpesti polgármestert, Ladányi Zsigmond vágóhídi igazgatót és Berényi Antal jegyzőt. Felmerült az a terv, hogy Újpest város ügyeit kormánybiztos hozza rendbe, ami természetesen együtt járna Újpest város autonómiájának felfüggesztésével. Újpest város képviselőtestülete ötven főből álló küldöttséget menesztett a főispánhoz s a küldöttség nevében Klima Lajos főgimnáziumi tanár kérte, hogy ne küldjenek Újpestre kormánybiztost és ne függesszék fel a város autonómiáját. A főispán nem nyilatkozott, mert a kérdésben még nem történt döntés. A képviselőtestület küldöttsége Fazekas Ágoston alispánnál is eljárt ebben az ügyben.

Pesti Napló, 1918. március 20.
Éjszaka az újpesti városházán

Miklós Antalt, Újpest város polgármesterét és Berényi Antal tanácsnokot a múlt héten többrendbeli szabálytalanságok miatt felfüggesztették állásukból. E határozat értelmében nem volna szabad hivatalukban többé dolgozniok, ezzel szemben az újpesti városháza polgármesteri hivatala éjszakánként ki volt világítva és a polgármester ott több bizalmasával együtt dolgozott. Egyik újpesti városi képviselő erről tudomást szerzett, a tényállást több rendőrrel megállapíttatta, az ügyről pedig jelentést tett Pestvármegye alispánjának. A följelentés alapján megindult a vizsgálat, melynek során Nagy Ferenc közélelmezési államtitkár és Patay Tibor pestvármegyei főispán is eszközöltek kihallgatásokat. Nagy Ferenc állítólag kijelentette, hogy mint Pestvármegye jövendőbeli kormánybiztosa, Újpest közélelmezését Budapestéhez fogja csatolni és ott is behozza a jegyrendszert. A reform májusban lép életbe.

Pesti Napló, 1918. április 5.
Tizennégy községet Budapesthez csatolnak

Pestvármegye törvényhatósági bizottságának április 8-án tartandó közgyűlésén javasolni fogják, hogy a kormány hozzon törvényt a főváros környékén fekvő községeknek Budapesthez való csatolására. A szóban forgó községek ezek: Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Cinkota, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Kispest, Pestszentlőrinc, Erzsébetfalva, Csepel, Albertfalva, Budafok, Budatétény és még néhány kisebb nyaralótelep. A főváros vezetősége természetesen nem nagyon lelkesedik ezért a tervért. Elég baja van Budapesttel, elég nehézségbe ütközik a főváros élelmezése. Azonkívül pedig a főváros pénzügyi helyzetét még súlyosabbá tenné, ha neki kellene gondoskodnia arról, hogy a Budapesthez csatolandó községek megfelelő közművekkel, utakkal, csatornákkal, világítással, iskolákkal, kórházakkal látassanak el.