1918 elején számos más vitás kérdés mellett az ipari nyersanyagok elosztásában is kiéleződött a konfliktus az Osztrák-Magyar Monarchia két fele között. Jelen esetben az volt a probléma, hogy mi alapján történjen a nyersanyag elosztása. Általában egy előre megállapított kvótához tartották magukat a felek, de ezt Ausztria szerette volna a kapacitások függvényében a maga javára módosítani bizonyos iparágakban. Mindez a fonó-, illetve a textiliparban vált élet-halál kérdésévé (elsősorban az egyenruha-utánpótlás biztosítása miatt), ezért az osztrákok a Svédországból érkező szövőipari alapanyagoknak az orsók arányában való elosztását javasolták. A vita azért is érdekes, mert látható, hogy a központi hatalmak nemcsak a hagyományos svéd exportcikkekre (nehézipari és faipari termékek, vasérc, papír, gyufa), hanem a kevésbé ismert szövőipari termékekre is rászorultak az antant embargója miatt. A svéd papírszállítmányokért külön „harc” folyt, hiszen a Monarchiában 1917-től súlyos papírhiány alakult ki. A magyar lapkiadók méregdrágán, Svédországból próbálták beszerezni a papírt. Ezért svéd koronában kellett fizetni, amit viszont a bécsi devizaközpontnak kellett kiutalnia, így ez újabb súrlódásokhoz vezetett az egyébként is feszült osztrák-magyar viszonyban.

Felhasznált irodalom:
A nyersanyagelosztás = Pesti Napló, 1918. január 13.
Az osztrák lisztsztrájk = Budapesti Hírlap, 1918. január 18.
Még a svéd pénzt is csak Bécsen át! = Az Est, 1918. január 27.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. január 13.
A nyersanyagelosztás

A két kormány, a magyar és osztrák, tárgyal egymással a nyersanyagfelosztás kérdéséről. A tárgyalások előreláthatólag a jövő héten befejeződnek. A nyersanyagkérdés életkérdés a mi iparunkra. Ha nem kapjuk meg a külföldről behozott nyersanyagokból a kvóta szerint bennünket illető részt, akkor iparunk ismét arra a Hamupipőke-szerepre lesz kárhoztatva, amelyet a háború előtt játszott. A háború alatt, mikor minden osztrák iparvállalat termelőképességén túl volt foglalkoztatva, óriási erővel igyekezett a mi iparunk a rendkívüli feladatoknak megfelelni. Ha most az osztrák álláspont érvényesülne, hogy a termelőképesség szolgál a nyersanyagfelosztás alapjául, akkor a mi iparunk, amely fiatalabb, mint az osztrák, kénytelen a régibb és fejlettebb osztrák iparnak engedni át a teret idehaza az országban, és lemondani róla, hogy az osztrákkal felvehesse a versenyt.
A termelőképesség szerint való felosztás tetszetős jelszava azt jelenti, hogy ha csak egy tizedrész annyi nyersanyag van, mint amennyi a gyárak foglalkoztatásához kell, akkor a magyar gyárak is csak egytized üzemmel dolgozhassanak, míg a kész iparcikkek beszerzése tekintetében teljesen Ausztria és a külföld kényétől-kedvétől függjünk.
Hantos Elemér államtitkárnak a napokban megjelent nyilatkozata nem ad megnyugtatást, hogy a nyersanyagkérdés érdekeinknek megfelelő módon fog megoldódni. A nyilatkozatból kitűnik, hogy a magyar kormány elvileg ragaszkodik ugyan a kvóta szerinti felosztáshoz, de több ponton, különösen a svéd szövőipar felosztásának kérdésében hajlandó engedni az osztrák kormánynak, hogy ezt ne a kvóta szerint, hanem az iparok teljesítőképességének arányában osszák fel. Hantos azt is kijelentette, hogy a magyar kormány a svéd papír felosztását legkevésbé sem hajlandó precedensnek tekinteni az átmenet idején. A dolog azonban úgy áll, hogy ezt nem a magyar, hanem az osztrák kormánynak kellene kijelenteni, az azonban nem teszi, mert világos, hogy igenis precedensül akarja ezt venni.
Ha a magyar kormány ebben a kérdésben engedne, akkor olyan álláspontot foglalna el, hogy nekünk ezután nem szabad új ipart teremteni, mert eddig nem volt iparunk. Lemondanánk róla, hogy a felállítandó magyar hadsereg ellátását függetlenítsük az osztrák ipar önkényétől. Megelégednénk a békeszerződésben számunkra biztosított nyersanyagkontingensből egy minimális résszel, dacára, hogy az ellenértékét a békeszerződésben mi adjuk az ellenségnek. Fonógyáraink, gumigyáraink meglevő termelőképességüket sem tudnák kihasználni, redukált üzemmel dolgoznának, amíg a szintén korlátolt mennyiségben levő kész termékek szállítását Ausztria megtagadhatná tőlünk.
A kormánynak nem szabad engedni ebben a kérdésben. Nemcsak a magyar gyárakra és munkásokra, hanem a magyar fogyasztókra nézve is végveszedelem volna az osztrákoknak ok és cél nélkül megadott koncesszió. Nem az orsók arányában hoztunk áldozatokat Ausztria-Magyarország és Németország biztonságáért. A külföldi nyersanyagokban, melyeknek megszerzése egzisztenciális érdekünk, szintén nem az orsók arányában akarunk részesülni.