Elöljáróban szögezzük le gyorsan: ez a Gundel nem az a Gundel. Mármint nem a palacsintás. Hanem az apja. Gundel János, akinek a sírja körül 1916 januárjában összegyűlt a fél főváros, 1844-ben született a bajorországi Ansbachban. Tizenéves korában már Budapesten találjuk, borfiúként kezdte szakmai tanulmányait. Az Arany Sas főpincére volt, mikor 1869-ben elvette a tulajdonos unokahúgát, Kommer Annát (Keresd a nőt!), majd önálló vállalkozásba fogott. 1871-ig a Bécsi Sörház, utóbb a Virágbokor tulajdonosa. 1879-től majd egy évtizeden át közéleti szerepet vállalt, 1889-ben tért vissza a vendéglátáshoz az István Főherceg bérlőjeként. És itt álljunk is meg egy pillanatra meghallgatni, hogyan írt Mikszáth 1904-ben a Vasárnapi Újság hasábjain az akkor bezárt szállodáról. Az István már a ’48-as szabadságharc idején is létezett, igaz, akkor „nagyon künn volt a városból.” (A szálló épülete ma is áll az V. kerületi Akadémia utcában.) Virágkorát épp Gundel alatt élte, itt találkoztak a szomszédos Akadémia tagjai és a Kisfaludy Társaság is itt rendezte bankettjeit. Gundelnél vacsorált Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kemény János. Szerették ezt a „disztingvált, csendes, lakályos fészket”. Gundel az István bezárása után már teljes mértékben a vendéglátóipar fejlesztésének szentelte életét – igaz, a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnöki tisztségét már 1876-tól betöltötte. Neve fogalom lett a szakmában, fia, Gundel Károly a városligeti Wampetics vendéglőt vette meg eredeti tulajdonosától, ebből lett a mai napig is működő Gundel. És hogy még mit adott a család a hazai kultúrának a palacsintán kívül? Elegendő Latinovits Zoltánra, Bujtor Istvánra és Frenreisz Károlyra gondolnunk – ők ugyanis mindnyájan Gundel Károly unokái.
Felhasznált irodalom:
Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Budapest, 1979.
Halálozás = Pesti Hírlap, 1916. január 1.
Készítette: Kaba Eszter
Pesti Hírlap, 1916. január 1.
Halálozás
A főváros minden rétegű társadalmának nagy és őszinte kegyelete kísérte pénteken délután örök pihenőjére Gundel Jánost, a magyar vendéglős és szállodai ipar egyik legtekintélyesebb képviselőjét. A Kerepes úti temető halottasházában felállított díszes ravatalt a megbecsülés és a szeretet virágai egészen elborították. A temetésen megjelentek: dr. Bódy Tivadar polgármester, Goreczky Zsigmond elöljáró, vagy százötven fővárosi bizottsági tag, Pessl István nyugalmazott árvaszéki elnök, Thék Endre udvari tanácsos, Leyrer Emil igazgató a Hajléktalanok Menhelye képviseletében, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Kereskedelmi Csarnok, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete küldöttségileg, a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok majdnem teljes számban, az összes vendéglős szakegyesületek zászlók alatt vonultak ki. A koporsó körül az I-III. kerületi vendéglősök egyesülete és a szállodások ipartársulatának választmányi tagjai állottak égő fáklyával díszőrséget. Raffay Sándor lelkész áldotta meg a halottat, majd mélyen megható egyházi búcsúztatót mondott. Ezután Glück Frigyes elnök mondott a szakegyesületek nevében örök búcsút Gundel Jánosnak. Az egyházi szertartás elején és végén az operai énekkar gyászénekeket adott elő. A szertartás befejeztével a halottat a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
