A dualizmus korának házi cselédei sok tekintetben a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai közé tartoztak. Bár elvileg bérért szegődtek el gazdájukhoz, a kettejük közt fennálló jogviszony nem volt egyenrangú, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy a gazda ún. „házi fegyelmi jogot” gyakorolhatott a cselédei felett, éppúgy, ahogy gyermekei felett is. Mindezt súlyosbította, hogy a büntetőtörvénykönyv értelmében a házi fegyelmi jog „gyakorlásába” az akár 8 napon belül gyógyuló sérülés is beletartozott.
Az 1907-es cselédtörvény ugyan enyhített ezeken a szabályokon, de a házi fegyelmi jog hagyománya és vele a különböző életkorú, sokszor jóval öregebb cselédek bántalmazása élő maradt – legalábbis erről tanúskodik az a per, amiről a Pesti Napló számolt be. Eszerint egy Békés vármegyei gazda egy negyvenéves bérest vert meg, aki azonban beperelte és végül a Kúria elvi jelentőségű döntésével kimondta, hogy a negyvenéves béres megverésére a házi fegyelem joga már nem terjed ki.

Felhasznált irodalom:
A negyvenéves cseléd és a házi fegyelmi jog = Pesti Napló, 1916. január 13.

Készítette: Egry Gábor