1917. február 10-én tudósított Az Est arról, hogy betiltották A Nap című bulvárújságot a benne megjelentetett, a hadviselés érdekeit veszélyeztető közlemény miatt. Az 1905-ös alapítású lap Az Est laptársa volt, amely nagyon is keresett sajtótermékké vált a Nagy Háború éveiben. A tudósítás szerint ez volt az első eset, hogy a háború idejére életbe léptetett jogszabályt, az 5484/1914-es miniszterelnöki rendeletet alkalmazták, azonban ez nem volt helytálló. Néhány hónappal korábban, a Budapesti Közlöny 1916. október 4-i számában jelent meg Sándor János belügyminiszter határozata, amely Kassák lapjának betiltásáról szólt. „A magyar királyi minisztérium 5.484/1914. M. E. számú rendelete alapján a Kassák Lajos budapesti lakos által kiadott és szerkesztett s Budapesten a Krausz I. és Társa könyvnyomdájában nyomtatott »A Tett« című szépirodalmi időszaki lap további megjelenését és terjesztését közleményeinek a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt eltiltom.” Az ezer példányban terjesztett avantgárd lap tehát egy évet sem ért meg, és ez persze nem művészi felfogásának, hanem Kassák háborúellenességének volt a következménye. A hatalom számára a fellépés lehetőségét a már korábban kiadott ún. „internacionális szám” adta, amelybe Kassák 1916-ban ellenséges nemzetek (orosz, szerb, francia, brit, olasz) szerzőinek írásait is bevette, és az írások hangneme is békepárti volt.
Az viszont valóban A Nap esetében történt meg először, hogy egy politikai napilapot érjen retorzió. A politikai újságok ellenőrzése eleve szorosabb volt, mint a művészeti lapoké, és a kormányzat nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a sajtó ne keresztezze a lakosság mozgósítására, a megfelelő közhangulat fenntartására irányuló erőfeszítéseit. 1914-ben leginkább a Népszava szerkesztőire kellett „hatni”, hogy a szociáldemokrata napilap is álljon be a sorba. Persze ez nem jelentette azt, hogy semmiféle kritika nem jelent meg a lapokban – 1916/17 fordulóján már sok szó esett visszaélésekről, ügyeskedőkről, csalókról, élelmiszer- és áruhiányról, a romló közszolgáltatásokról. Ezek a beszámolók nyilvánvalóan azt is hivatva voltak jelezni, hogy a kormányzat tud minderről és nem tűri a kisemberek, a háború terheit viselők megkárosítását. Az Est kifejezetten hangsúlyozta is a sajtó általános lojalitását: „A magyar sajtó a háború folyamán olyan lelkességről, hazafiságról, munkájában olyan közérdekű buzgóságról tett tanúságot, hogy ez az egy súlyos büntetés, ez az első betiltás, reméljük nem fog soká tartani.”
A betiltás oka az volt, hogy A Nap tudósított a képviselőházban történt lövöldözésről – amiről egyébként a Népszava is írt. A történet röviden: egy Palafalvi György nevű honvédhuszár három lövést adott le a parlament karzatáról, amely nem talált el senkit, sőt minden bizonnyal nem merényletkísérlet történt, hanem a részeg katona álmából felriadva, magát a harctéren képzelte, ezért kezdett el lövöldözni.
A betiltás valóban nem tartott sokáig. A Nap február 14-én újra megjelenhetett, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a szakma – a Budapesti Újságírók Egyesülete – összezárt és erélyesen lépett fel a miniszternél, sőt a BÚE elnöke, Márkus Miksa Tisza István miniszterelnöknél is közbenjárt.
Az esettel a Borsszem Jankó is foglalkozott – három fejezetben: két versikével és egy álhírrel – ráadásul nem is épp puha módon. Utóbbi az újság címével játszva időjárás-jelentésként mesélte el a betiltás és engedélyezés történetét („A meteorológiai intézet jelenti: „A Nap“ betiltása óta az egész országban nagy hideg és rendkívüli fagy mutatkozott. Február 13-án viszont enyhült az időjárás, ami a Nap újra való megjelenésével magyarázható.”). Az egyik vers bibliai asszociációkat használt, Józsué könyvére utalt, amelyben Józsué fohászára megállt a nap, amíg Józsué vezetésével Izrael népe győztesen fejezte be a csatát („Töprengve erről szól dalom: Mikor Józsua megállítá a Napot, Volt-e kivételes hatalom?”). Míg a másik versike az általános élelmiszerhiánnyal kötötte össze a lap betiltását.

„Szólt a hivatalos Lap:
Legyen zsírtalan nap.
Szólt a hivatalos Lap:
Legyen hústalan nap.
Szólt a hivatalos Lap:
Legyen vajtalan nap.
Szólt a hivatalos Lap:
Legyen „Nap“-talan nap.”

Tegyük hozzá, az 5484/1914-es miniszterelnöki rendelet hosszú életűnek bizonyult. Nemcsak a Horthy-korban alkalmazták, de még a II. világháború utáni koalíciós időszakban is hivatkozott rá Rajk László, amikor a belügyminiszter lapbetiltási jogát kívánta alátámasztani.

Felhasznált irodalom:
Budapesti Közlöny, 1916. október 4.
A „Nap” betiltását visszavonták = Népszava 1917. február 13.
A Nap = Borsszem Jankó, 1917/7.
A Nap betiltása = Az Est, 1917. február 10.
Balázs Eszter: Antimilitarizmus és avantgárd: A Tett (1915. november–1916. október. = Literatura, 2015/4.
Sz. Nagy Gábor: Nagy Ferenc és Rajk László sajtórendészeti vitája 1946-ban. Adalékok Rajk László belügyminiszteri működéséhez = In Medias Res, 2013/2.

Készítette: Takács Róbert