A történelem egyik legősibb toposza az uralkodócsaládot hatalmába kerítő „gonosz tanácsadóé”, aki romlást hoz az országra és annak népére. Nem kérdés, hogy közülük az a Grigorij Raszputyin lett a leghíresebb és leghírhedtebb, aki valóságos fogalommá vált, mivel látnoki képességet és a Boney M-et is megihlető legendás szexuális potenciált – „Ra-Ra-Rasputin, Russia’s greatest love machine” – tulajdonítottak a hajléktalan kinézetű ex-szerzetesnek. A szibériai születésű, kalandos életű férfi – akinek saját bevallása szerint tizennyolc éves korában Szűz Mária is megjelent – 1903-ban érkezett Szentpétervárra, ahol hamar az enervált arisztokraták kedvence lett amolyan misztikus „szent emberként”. Az „őrült papot” a cárné legkedvesebb barátnője mutatta be az uralkodópárnak. II. Miklós cár és Alekszandra cárné Raszputyin mágikus erejétől remélték, hogy ki tudja gyógyítani Alekszej fiukat a vérzékenységből, és 1905-ben bizonyított: lehet találgatni, hogy hipnózissal vagy „csodával”, de valóban elállította a Carszkoje Szelóban megsérülő trónörökös vérzését. A „csodatettnek” köszönhetően Raszputyin az uralkodópár egyik legfőbb bizalmasává vált az elkövetkező évtizedben – egyes pletykák szerint a cárné szeretője is volt –, befolyásának növekedését azonban nem nézték jó szemmel udvari körökben, különösen a világháború kitörését követően, mivel Raszputyin háborúellenes nézeteket vallott. Emiatt is írhatta örömmel a cári családdal kapcsolatos legfrissebb és legforróbb pletykákról beszámoló Világ 1915. augusztus 8-i számában, hogy „Raszputyin újból a legkedveltebb személy az udvarnál és egyre növekvő befolyásától erősen féltik a háború hívei Nyikolajevics nagyherceget” – vagyis az uralkodó nagybátyját, akit egyébként nem sokkal később, még abban a hónapban elmozdítottak főparancsnoki tisztségéből. A széles körben bűnbaknak megtett, szinte elpusztíthatatlan Raszputyint 1916 decemberében gyilkolták meg a Feliksz Juszupov herceg vezette „hazafias” összeesküvők.
Felhasznált irodalom:
A cárné és Vilmos császár = Világ, 1915. augusztus 21.
Készítette: Csunderlik Péter
Világ, 1915. augusztus 21.
A cárné és Vilmos császár
A Gotenburger Zeitung pétervári tudósítója, aki a Carszkoje Szeló-i udvar mendemondáiba igen beavatott, jelenti lapjának:
– Az udvari körökben rossz szemmel nézik, hogy a cárné nem mutat különösebb kétségbeesést a vereségek felett és nem nyilatkozik gyűlölködően a németekről. Nemrégiben egy családi dinén az egyik nagyherceg pohárköszöntőjében tiszteletlenül nyilatkozott Vilmos császárról, amiért Alekszandra cárné szokatlanul erélyes hangon rendreutasította és kijelentette, hogy az ő asztalánál sem Vilmos császárról, sem másról ilyen hangon nem szabad beszélni. A cár egész nap imádkozik és jóformán csak gárdájának kedvelt tisztjeivel érintkezik. Egy ízben a tisztekkel való beszélgetés közben ki is fejtette, hogy ő mindvégig ellene volt a háborúnak és hogy békés szándékait már a balkáni háborúk idején is bizonyította, amikor lépett fel erélyesen a béke érdekében. Említette ugyanekkor azt is, hogy legutóbbi angliai tartózkodása alatt unokatestvérével, György királlyal való beszélgetés közben idézte Bismarck ama nevezetes mondását, amely szerint ha megvan a jóakarat mindkét oldalon, akkor minden ügyet el lehet intézni diplomáciai úton. Az angol király már ekkor hangoztatta, hogy a német uralmat meg kell törni, de a cár kijelentette, hogy más módot kell keresni az ellentétek kiegyenlítésére. Egyébként Raszputyin újból a legkedveltebb személy az udvarnál és egyre növekvő befolyásától erősen féltik a háború hívei Nyikolajevics nagyherceget.
