Forradalom? – ez volt a Budapesti Hírlap 1917. március 13-i vezércikkének a címe, és ezt a kérdést boncolgatta az aznapi magyar sajtó is, azaz mi történt, mi történik Oroszországban. Még az antant sajtóügynökségnek visszafogott és rövid tudósításaiból is kitűnt, hogy rendkívüli események zajlanak Pétervárott, amelyek – a Népszava értékelése szerint – „ha talán még nem is forradalomra, de mindenesetre nagy belső megrázkódtatásokra”, legalább lázadásra mutatnak.
Az utólagos tudás birtokában tudjuk: tényleg forradalom történt Oroszországban 1917 márciusában (az akkor még eltérő orosz időszámítás szerint február végén, ezért is nevezik ezt az eseményt februári forradalomnak), amely pár napon belül a cár, II. Miklós lemondásához vezetett. A kormánypárti és a szociáldemokrata magyar újságok által is megjósolt orosz forradalom tehát tényleg bekövetkezett, amire az eltérő világnézetű lapok másként reagáltak. A Budapesti Hírlap értelmezésében „a véresképű forradalom, mely Pétervár utcáin csatangol”, a „fenevad” alapvetően rossz, de miután az ellenség, és főleg az orosz zsarnokság vesztét okozhatja, ezért örvendetes is. A Népszava március 13-i vezércikke viszont arra helyezte a hangsúlyt, hogy bár az „orosz munkásság csodálatos türelemmel, mártíriumos önmegtagadással viselte eddig a háború következményeit”, az élelmiszerhiány, a drágaság és a rossz munkafeltételek miatt betelt a pohár, és a népnek nem volt más választása, mint a lázadás. A rendszeres Népszava-olvasók már ebből kiolvashatták, hogy az orosz példa nem feltétlen egyedi, más országok, különösen Magyarország számára is tanulságul, illetve figyelmeztetésül szolgálhat – még ha ebből a vezércikkből a cenzúra még ki is húzta a valószínűleg általánosabb és keményebb megfogalmazásokat.
Abban viszont mindkét magyar lap egyetértett, hogy az orosz forradalom közelebb hozhatja a békét. Ebben aztán csalódniuk kellett, mert a februári forradalom révén hatalomra került új orosz elit a háború folytatása mellett döntött. E tekintetben igazi változást csak az 1917 őszi orosz fordulat hozott.
Felhasznált irodalom:
Oroszország népe = Népszava, 1917. március 13.
Forradalmi mozgalmak Oroszországban? = Budapesti Hírlap, 1917. március 13.
Forradalom? = Budapesti Hírlap, 1917. március 13.
Készítette: Ignácz Károly
Népszava, 1917. március 13.
Oroszország népe,
úgy látszik, nem bírja már tovább a szörnyű szenvedéseket, amelyeket a háború rája zúdított és komolyan forrongani kezd. Egy Reuter-távirat szerint a legutóbbi napokban Péterváron zavargások voltak, erőszakosságok és a rendőrség ellen való támadások történtek; az utcákon a nép a hatósági tilalom ellenére „gyűlések”-et tartott; ezért a pétervári csapatok parancsnoksága a katonaságot rászabadította a népre és megparancsolta nekik, hogy a rend fönntartása érdekében semmiféle intézkedéstől vissza ne riadjanak. Az antant hivatalos hírforrásából származó tudósítás szemlátomást nagyon óvatos kifejezésekkel dolgozik, nagyon iparkodik a valóságot leplezni, mindamellett kiütközik belőle az a valóság, hogy ami most Oroszország fővárosában történik, az nagyon komoly dolog és sokkal több a közönséges utcai zavargásnál. Az újságok nem jelennek meg, a közúti vasút beszüntette az üzemét, a katonaság kész a népet halomra lőni: ez, ha talán még nem is forradalomra, de mindenesetre nagy belső megrázkódtatásokra mutat.
Más forrásból eredő tudósítások is megerősítik azt a föltevést, hogy Oroszországban a végtelen türelműnek látszó nép lázongani kezd a háború áldásai ellen. Egy berlini lap tudósítása szerint az orosz gyárak munkásai rendkívül fenyegetően viselkednek. Majdnem valamennyi fémgyárban passzív rezisztencia folyik, a termelés erősen lecsökkent, néhol egészen a normális mértéknek a tizedrészéig. Egyik gyár több raktárában elrejtett fegyvereket talált a rendőrség. Más jelentés szerint: baj van a népnek kenyérrel való ellátása körül és „a rendszeres ellátás akadályai túlzott aggodalmat keltettek a népben, amely attól való félelmében, hogy a kenyérkészlet elfogy, erőszakkal igyekezett kenyérhez jutni”.
[itt a cenzúra törölt három sort]
Hogy az orosz nép nem jókedvéből támad föl a „rend” ellen, azt könnyű elképzelni. A hadiipari bizottság elnöke a birodalmi tanács 36 tagja nevében legutóbb interpellációt jelentett be, amelynek megokolása szerint a közlekedési nyomorúságból származó bajok az egész birodalmat szerencsétlenséggel fenyegetik, és attól kell tartani, hogy a háború Oroszország katasztrófájával végződik. Ebből is arra lehet következtetni, hogy a nép nem kap élelmiszereket és fűtőszert, és hogy a hadsereg ellátása szintén nagyon nyomorúságos. Március elején híre járt, hogy letartóztattak 11 szociáldemokrata dumaképviselőt; utóbb kiderült, hogy a hír ebben a formában téves: nem képviselőket hurcoltak a börtönbe, hanem a központi hadiipari bizottság 11 munkástagját, akiket a pétervári munkások választottak be a bizottságba érdekeiknek megvédésére. Hogy mi volt a letartóztatás közvetlen oka vagy ürügye, azt még mindig nem tudjuk; bizonyos azonban, hogy 11 elvtársunk a munkások érdekeinek védelmezésével vonta magára a hatalom haragját. Tehát élelmiszerhiány, drágaság és rossz munkaföltételek: íme, ezek azok a háborús áldások, amelyek az orosz népet a puskacső és szurony elé kergetik.
Az orosz munkásság csodálatos türelemmel, mártíriumos önmegtagadással viselte eddig a háború következményeit. Borzasztó vérveszteséget szenvedett a cári birodalom [itt pár szót törölt a cenzúra] és egyre újabb áldozatokat követelnek tőle, a
[itt a cenzúra törölt négy sort]
Ehhez járul az egyre növekedő nyomorúság, a legszükségesebb élelmiszerek hiánya, a munkaviszonyok aránylagos rosszasága, dolgozó férfiak és asszonyok, gyönge kis gyermekek egyre tűrhetetlenebb koplalása: csoda-e, ha Oroszország népe úgy érzi, hogy már nincs veszítenivalója, hogy szembeszállhat a rámeredő puskacsövekkel, hiszen a halál csak megváltást hozhat neki, megváltást soha nem sejtett és már tűrhetetlenné vált szenvedésektől.
… Forradalom kezdődő zaja-e az, ami hivatalosan kikészített tudósításokon keresztül ide hallatszik? Bajos volna megmondani. De ha nem forradalomé, akkor a nép összeroskadásáé. Ennek a megelőzésére Oroszországnak nincs más módja, mint a gyors békekötés.
[a cenzúra törölte a cikk végét, közel húsz sort]
