1916 áprilisában egy műszaki szenzáció járta híre be a magyar sajtót, miszerint sikerült megtalálni az elektromosság „perpetuum mobiléjét” – olyan szerkezetet, amely képes a környezetből, azaz a levegőből kinyerni az energiát. A hihetetlen hírt pár nap múlva már meg is cáfolták: a világ marad, amilyen volt, a levegő nem biztosít áramot, az elektromos energia továbbra is drága kincs lesz.
A történet főszereplője a brémai születésű Just Sándor – avagy Alexander Just – fizikus-kémikus, aki Bécsben nőtt fel, járta ki iskoláit, végezte el az egyetemet, illetve kezdte meg tudományos pályáját. A fiatal kutató – a horvát származású Franjo Hanamannal – Edison nyomdokain haladt az izzólámpák tökéletesítésében. Edisonak a maga idejében erősen megkérdőjelezett találmánya, a szénszálas izzó ugyanis, a maga kis fényerejével kevéssé volt alkalmas egy tágasabb tér megvilágítására. Ezért a század végén számos mérnök-kutató kísérletezett azzal, hogy a szénszálat más anyagra, fémre cserélje, hogy nagyobb fényt érjen el. Volt, aki az ozmiumra, a bór-nitridre, a molibdénre vagy a titánra esküdött, a Siemens a századfordulón a tantál mellett döntött. Így adódhatott, hogy Justék találmánya, amelyhez a wolframszálat használták fel, Magyarországon, az Egyesült Villamossági Rt.-nél kötött ki, és Just Budapestre települt át. 1906-ra sikerült megteremteni a tömegtermelés feltételeit, ekkor a cég nevébe is felvette az izzólámpa szót.
1916-ban a sajtóban szenzációként tálalt, a kifogyhatatlan energiaforrásról szóló híresztelés és annak cáfolata három dolgot biztosan mutat: mint minden területen, a gyorsan fejlődő fizika világában is megjelentek a csalók. A jelentős feltalálók, így Just Sándor is, hajlamosak voltak hinni abban, hogy minden lehetséges. Az egész elektromosság olyannyira felfoghatatlan volt a közönség számára, hogy bármilyen szenzációs találmány hiteles lehetett előttük.
Ezzel együtt furcsa, hogy egy európai hírű mérnök-feltalálót így át lehetett verni, hiszen Just beszámolójából az derült ki, hogy egy egyszerű duplafenekű dobozzal tréfálták meg, vagyis az energiát a lámpa nem a levegőből vette fel, hanem a doboz rejtett részében elhelyezett elemekből. Egyáltalán miért nem vizsgálta meg alaposan a dobozt a kutató, mielőtt világgá röpítette a hírt? Ahogy az is meglehetősen furcsa, hogyan áshattak el Just saját kertjében elemeket úgy, hogy még annak nyomai sem lettek gyanúsak a felfedező számára.
Az elektromosság történetében nem nyílt hát új fejezet 1916 tavaszán Budapesten. A háború után Just maradt Magyarországon, de szakított az Egyesült Izzóval, és 1921-ben saját vállalatot alapított. A dr. Just-féle Izzólámpa és Villamossági Rt. azonban nem volt sikeres, nem bírta a küzdelmet a feltaláló akkorra már igazi vállalatbirodalommá terebélyesedő egykori cégével, az Aschner Lipót által irányított Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-vel.

Felhasznált irodalom:
Dr. Just „villamos örökárama” egy mechanikus rossz tréfája volt = Az Est, 1916. április 19.
Dr. Just a leleplezett villamos „örökáramról” = Az Est, 1916. április 20.

Készítette: Takács Róbert