Magyarország

„Nem utópia” a „magyar gyapot” – Gyapottermelési koncepció 1916-ban

A „magyar gyapot” termesztését a folyókat visszafelé folyató és az Aral-tavat kiszárító, nagy volumenű, felfoghatatlan károkat okozó szovjet természetátalakító programok bénácska magyar kistestvéreként szokás számon tartani, a Rákosi-rendszer egyik emblémájaként. Pedig a helyzet az, hogy miképp a Duna melletti kohászati központ felépítésének ötlete sem Gerő Ernő és a szovjet tanácsadók fejéből pattant ki, mert már a Horthy-korszakban léteztek tervek egy, a leendő Sztálinvároshoz hasonló „kohóváros” felépítésére – igaz, akkor még Mohácson képzelték el –, úgy a gyapot magyarországi meghonosítására is születtek elképzelések jóval 1945 előtt. Bár a történelmi Magyarország már éppen a gyapottermesztésre alkalmas terület felső határa, a 45-46. szélességi fok fölött fekszik, II. József (1780-1790) és tanácsadói a progresszivista voluntarizmusukkal úgy gondolták, miért éppen a nem megfelelő éghajlati körülmények, a korai fagyok jelentenének problémát – úgyhogy az 1780-as években az ország déli részein (pl. a Bánságban) belefogattak a gyapottermesztés előkészítésébe. Ugyan nyilvánvaló volt, hogy milyen könnyen bele lehet bukni, de a napóleoni háborúk állandóvá váló háborúskodása miatt annyira fölment a katonai egyenruhának való anyagok ára, hogy még így is megérhette volna a kockázatos termesztésbe belekezdeni. A háborúk végével azonban recesszió következett, a gabonáéhoz hasonlóan leesett a gyapot ára is. Közel száz évet kellett várni, míg a magyar gazdasági szakemberek újra a „magyar gyapot”-program újraindításában kezdtek gondolkozni, amely mellett egyre nyomósabb érvként kezdett jelentkezni a központi hatalmak nyersanyaghiánya. A Magyarország 1916. szeptember 19-i számában dr. Rothschnek Jenőnek a Természettudományi Közlönyben megjelent tanulmánya alapján foglalták össze a magyar gyapottermesztésről fontos tudnivalókat.

Felhasznált irodalom:
Gyapottermelés Magyarországon = Magyarország, 1916. szeptember 19.

Készítette: Csunderlik Péter

 

Magyarország, 1916. szeptember 19.
Gyapottermelés Magyarországon

Rotschnek Jenő dr., a fenti címen érdekes elemzést írt erről a nagy jelentőségű kérdésről a Természettudományi Közlöny most megjelent számában. A cikk, amelyből megtudjuk, hogy Magyarország némely vidékei alkalmasnak bizonyultak a gyapottermelésre, kivonatban így hangzik:
A mai, régóta érő világháború indító okai között is szerepel az angol és német világbirodalom versengése a mezopotámiai gyapottermő tartományért; s még nincs hatvan éve, hogy a gyapot egy másik véres háborút idézett elő, amidőn az észak-amerikai Egyesült Államok szecessziós háborújában a déli államok, gyapotföldjeik jövedelmezőségét féltvén a rabszolgák felszabadításától, „cotton is King” („a gyapot a király”) jelszóval küzdöttek az északi államok ellen. A gyapottermelés méretei kiderülnek abból, hogy 1904-ben az egész földkerekségének gyapottermelése mintegy 3300000 tonnát tett ki 3400 millió frank értékben; 1908-ban a termelt gyapot értéke öt-hat milliárd frank volt, s ebből négymilliárd értékű esett az Egyesült Államok termelésére. Ausztria és Magyarország nyerspamut-behozatala eléri az 500 millió korona értéket.
Nagyban növeli még a gyapottermelés rendkívüli jelentőségét, hogy a növénynek úgyszólván minden legkisebb része felhasználható. A szőröktől megfosztott magvakból világossárga, dióra emlékeztető ízű olaj állítható elő 15-25 % mennyiségben, amely étkezési és ipari célokra, különösen pedig szappangyártásra alkalmas. Az olaj kisajtolása után visszamaradó olajpogácsa nagy fehérje- és keményítőtartalma miatt kiváló takarmány, amely különösen fejősteheneknek kitűnő. Leveleit különösen Japánban igen jó minőségű papiros gyártására használják. A növény főtörzséből igen erős, a kendert jóval felülmúló rostszálak állíthatók elő, amelyek igen vékony, de erős kötelek gyártására alkalmas anyagot adnak. A gyökér kérge az anyarozshoz hasonló hatású és szeszes kivonatát orvosszerül használják.
A gyapottermelés északi határa a 45. szélességi fok. Hazánkban Zengg és Mitrovica éppen a 45. fokon fekszik, Fehértemplom és Pancsova tőle kissé délre, Versec valamivel északra van; így tehát hazánk déli része, valamint Dalmácia és Bosznia-Hercegovina beleesik az úgynevezett „gyapotöv”-be („cotton belt”). Tekintettel arra, hogy hazánk egy része beleesik a gyapotövbe, tekintve továbbá meleg, száraz nyarú kontinentális éghajlatunkat: eleve föltehető, hogy a gyapotot Magyarország egyes helyein sikerrel lehet termelni, annál is inkább, mert a gyapotnak talaj és trágyázás dolgában különös igénye nincsen, és csakis a hideg és nedvesség iránt érzékeny.
Olyan adatok birtokába jutottam, amelyekből kitűnik, hogy hazánkban a gyapot megterem. Néhai Hikisch Ernő államvasúti főmérnök és társai: Boju dr. és Miklovits dr. a gyapot meghonosításával 1900-1905. években foglalkoztak. Hikischnek a következő évben bekövetkezett halála sajnos véget vetett a megindított nagy jelentőségű és nagy eredménnyel kecsegtető kísérleteknek. Az említett években a Szerém megyei Irigen, azonkívül 1900-ban Kaplonyban (Szatmár m.) és Nagykároly határában, 1902-ben Pincehelyen és Ó- és Újhegyen (Tolna m.), 1904-ben Tárnokháton (Borsod m.) folytatták Hikisch és társai a kísérleteiket, amelyek holdanként 308 korona tiszta hasznot eredményeztek.
Roesler L., a klosternburgi növénytani intézet igazgatója megtekintette a kaplonyi és nagykárolyi gyapotföldeket, és 1900. szeptember 26-án kiállított bizonyítványában a gyapotot Magyarországban meghonosodottnak tekinti. Wolthmann F. titkos császári kormánytanácsos, a bonni-poppepsdorfi gazdasági akadémián a talajisme és a növénytermelés tanára, aki 1893-ban Carolina államban tanulmányozta a gyapottermelést, s akit a német kormány később a nyugat-afrikai Togo gyarmatba küldött gyapotültetvények létesítése végett, az irigi ültetvényeket tekintette meg, s 1901. október 9-én kelt soraiban a gyapotot Szerém megyében szintén meghonosodottnak tekinti, s a Szerém megyei éghajlati és talajviszonyokat gyapottermelés szempontjából kitűnőnek minősíti. Szerinte Szerém megye éghajlata majdnem szubtrópusinak tekinthető és kontinentális voltánál fogva nedvességi és szárazsági viszonyai a gyapottermelésre egyaránt kedvezők, vagyis szerinte a gyapot Dél-Magyarországban termeszthető. Gyapotnak való talajt Szerém megyében és Magyarországon sok ezer hektárt látott, úgyhogy ezeken a helyeken a talaj és az éghajlat kedvezőnek mondható.
Amerikában a gyapothozam hektáronként 200-400 kg között változik, Kelet-Indiában legfeljebb 180 kg: minthogy a nálunk elért 375 kg holdankénti eredmény egy hektáron 220 kg: ez az eredmény mindenesetre kielégítőnek mondható. A legmerészebb képzeletet felülmúlja az a gazdasági, ipari és politikai nyereség, amelyet a gyapottermelésnek nagyarányú felkarolása az országnak jelentene, s hogy ez nem utópia, hanem valóban megvalósítható: az a közölt adatokból és szakvéleményekből kitűnik.