Hiába ígérte az uralkodó 1914 nyarán, hogy levélhullásra hazatérnek katonái, a rá következő év még a fronton találta a bevonultakat – igaz, az nem hangzott el, pontosan melyik év őszére gondol I. Ferenc József. A szembenálló felek azonban semmilyen szempontból, így gazdaságilag sem rendezkedtek be hosszú hadviselésre. Ez nyilvánvaló közhely, ugyanakkor látni kell, hogy valójában mit jelentett a hátországok életében a korábbi kereskedelmi kapcsolatok eltűnése, a létrejött kereskedelmi zárlatok és blokádok. A megszokott búzaliszt hiánya, illetve szurrogátumokkal való keverése is felháborodást váltott ki, pedig ez csak az első lépcsőfok volt az általános áruhiány felé. Az 1915 nyarán bevezetett hústalan napok is a hátországban élőket sújtották elsősorban, hiszen a katonák számára – legalábbis papíron – igyekeztek biztosítani az elegendő energiát tartalmazó élelmiszereket. (Arról nyilván a hátországiak nem tudtak, hogy 1914 novemberében a nyugati fronton állomásozó német szövetségesek tüzérségének mindösszesen négy napra elegendő gránátkészlete volt…)
A hadiszükségleteket azonban minden körülmények között elő kellett teremteni – és ebben a katonák egyenruhája, fehérnemű- és cipőkészlete is benne foglaltatott. A Pesti Hírlap már 1914 őszétől folyamatosan reklámozott kifejezetten egyenruhára és katonai köpeny gyártására „szakosodott” szabóságokat, a hirdetések az itthon maradt családtagokat vették célba, azaz a hadsereg már ekkor sem volt képes ruházni saját katonáit. A papírbakancs ma már a Hitler-szalonnához hasonlatosan városi legenda, de a vizes lövészárokban komoly problémának számított. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan filmkockája – a halott bajtárs strapabíró bakancsának „újbóli felhasználása” – valójában a valóság nyomán került át a vászonra.
Felhasznált irodalom:
Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. Szerk.: Stephan Burgdorff, Klaus Wiegrefe. Budapest, 2010.
Bakancsok papirosból = Pesti Hírlap, 1915. július 9.
Készítette: Kaba Eszter
Pesti Hírlap, 1915. július 9.
Bakancsok papirosból
A Herenstadt E.C. wieni (Hagengasse) vállalkozó cég a háború elején nagy mennyiségű bakancs szállítására vállalkozott a hadsereg részére. Megbízták a budapesti Elkán és Gerő Szűcsáru-céget, amely vállalkozott, hogy húszezer bakancsot fog szállítani legkésőbb április végéig. Az Elkán és Gerő-cég ismét alvállalkozásba adta a szállítást. Szerződést kötött a Scheffer Testvérek kereskedelmi céggel (Rózsa utca 33.) A Scheffer-cég azonban a szállítást nagyon lassan bonyolította le, és március elején összesen ezer pár bakancsot tudott csak leszállítani s ezek is olyan állapotban voltak, hogy a katonai hatóság, mert a cipőtalpak nem voltak csiszolva, az átvételt megtagadta. Elkánék az ezer pár bakancsot elszállították a Herenstadt-cégnek Wienbe, hogy ezek végeztessék a csiszoltatás munkáját. Ott azonban a cég megállapította, hogy a bakancsok papiros bélésűek. A bakancsok visszaérkeztek Budapestre és itt a Rottenstein Testvérek szállítóknál (Béla utca 2.) maradtak raktáron. Az Elkán és Gerő-cég azonban, mely egyrészt szállítási kötelezettségének nem tudott megfelelni, másrészt Schefferéknek anyagra és munkadíjra huszonhatezer korona előleget adott, Schefferék ellen megtette a feljelentést. A rendőrségi nyomozás megindult és a szakértői szemle megállapította, hogy a bakancsok gyenge minőségűek, a bőr, a talp és a bélés katonai célokra nem alkalmas. A talpban papír- és nemezrészletek vannak talpbélés helyett s a szállítmány elenyésző kis része készült tartós anyagból. A rendőrségre idézett Scheffer Imre kereskedő azt vallotta, hogy jó anyagot adott a cipészeknek, akiknél házon kívül készítette a bakancsokat, párját három korona munkadíjért, amelyekből hadisegély és egyéb címeken még levonásokat is eszközölt. A rendőrségre előállították a munkásokat is. Ezek tagadták, hogy más minőségű anyagot alkalmaztak volna, mint amilyent a Scheffer-cégtől kaptak. A rendőrség letartóztatta Scheffer Imrét és tizennyolc munkást, kis cipészmestereket és cipészsegédeket.
