A fenti kérdést akár meg is fordíthatnánk: mikor ideális az időpont egy ilyen kitüntetésre? Érdemes-e egy még hivatalban lévő politikus a kitüntető címre? Illik-e egyáltalán díszpolgárt választani háború idején, mikor a hátország közellátási nehézségei jóformán mindent háttérbe szorítanak? A bécsi keresztényszocialistákat láthatólag egyáltalán nem feszélyezték ezek a kérdések: Richard Weiskirchnert, Bécs polgármesterét (1912–1919) 1916. május 2-án választotta díszpolgárrá az osztrák főváros közgyűlése.
Mai szemmel persze az is meglepő, hogy egy még hivatalban lévő politikust kap ilyen elismerő címet, de ez akkor nem számított egyedinek: Weiskirchner elődje, Karl Luegert is regnálása alatt avatták Bécs díszpolgárává. A Népszava rövid beszámolója szerint ez a kérdés nem is merült fel a májusi közgyűlés vitájában. Az viszont annál inkább, hogy amikor „nagy az ínség”, szabad-e ilyen indítványt tárgyalni, és a polgármester rászolgált-e e kitüntetésre – a bécsi szociáldemokraták mindkét kérdésre nemmel válaszoltak. A keresztényszocialisták azzal érveltek saját polgármesterük mellett, hogy nem ő tehet a főváros ellátási gondjairól, mert azért (a háborún túl) igazából Magyarország a felelős,  ahogy azt Weiskirchner nyilvánosan is hangoztatta, még ha a magyar lapok ezért támadták is őt. A haladópárti ellenzék azonban ez utóbbiért a keresztényszocialistákat, pontosabban a zsidó- és magyarellenes „Judapest” szót megalkotó Luegert okolta, aki elmérgesítette a viszonyt Bécs és Budapest között, azaz mégiscsak felelős volt a kialakult rossz helyzetért.
Az éles közgyűlési vita ellenére Weiskirchner díszpolgársága nem forgott veszélyben, párttársai nagy többséggel megszavazták neki a kitüntető címet. A bécsiek egy részét pedig éppen hogy a polgármester díszpolgársága nem hatotta meg: ők május közepén tüntetések sorozatával tiltakoztak az élelmiszerhiány és a drágaság ellen, békét és kenyeret követelve. Ezekről a megmozdulásokról azonban a cenzúra miatt a Népszava már nem számolhatott be.

Felhasznált irodalom:
A bécsi polgármester díszpolgársága = Népszava, 1916. május 4.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1916. május 4.
A bécsi polgármester díszpolgársága

Bécsből jelentik: Éppenséggel nem ünnepies hangulat közepette és nem simán ment végbe a bécsi városi közgyűlés keddi ülésén Weiskirchner polgármesternek díszpolgárrá való választása. Az ülés délután 5 órától este fél 10-ig tartott és a vita időnkint nagyon viharos volt. Akik ellenezték a díszpolgárrá való választást, a szociáldemokraták és a haladópártiak, azt hangsúlyozták, hogy a mostani idő nem alkalmas az ilyen indítvány tárgyalására és a polgármester nem szolgált rá, hogy ebben a legnagyobb polgári kitüntetésben részesüljön. A szociáldemokraták nevében Neumann elvtárs városi tanácsos hevesen támadta Weiskirchnert a főváros lakosságának élelmezési bajai miatt és azt fejtegette, hogy a háború után nagyfontosságú kérdések fognak fölmerülni és jó lesz bevárni, vajon Weiskirchner akkor is vasidegzetű polgármesternek fog-e bizonyulni? A megélhetési viszonyok Bécsben annyira megnehezedtek, hogy a lakosság ezt a helyzetet nem fogja tűrni és rossz szolgálatot tettek a polgármesternek azok, akik most akarják a díszpolgársággal megtisztelni, amikor nagy az ínség. Kunschak városi képviselő az indítvány mellett szólalt föl és azt ajánlotta az ellenzéknek, hogy hasonlítsa össze a bécsi viszonyokat más nagyvárosok élelmezési viszonyaival; Bécsben távolról sem olyan nagy az ínség, mint például Berlinben. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy Magyarország és Ausztria két különálló gazdásági terület a háborús élelmezés tekintetében és hogy Ausztria, tehát Bécs is ki van szolgáltatva Magyarországnak. A vásárcsarnoki jelentésekből kiderül, hogy a sertésfölhajtás 70%-a Magyarországból kerül föl és akik a viszonyokat ismerik, tudják, hogy a kenyérrel való ellátás dolgában is Magyarország határoz Ausztria sorsa fölött. Weiskirchner polgármester nem gyakorolhat befolyást és nyomást a magyar kormányra és ha egy gyűlésen valamivel élesebb hangot mert megütni Magyarország ellen, azonnal támadták a magyar lapok. A baj onnan ered, hogy nem számoltunk ilyen hosszú háborúval és nem láttuk el magunkat békeidején elegendő gabonával és hússal. Mittler haladópárti városi tanácsos a keresztényszocialisták ellen támadt és megvádolta őket, hogy ők mérgesítették el a viszonyt az osztrákok és a magyarok között. Lueger kezdte a hajszát a magyarok ellen és azóta a magyar közvélemény az osztrákokban ellenségeket lát. Most már hiába ölelkezik Weiskirchner Bárczyval, a kölcsönös bizalom nem állhat helyre. Az igazi baj egyébként onnan ered Ausztriában épp úgy, mint Magyarországon, hogy a városi lakosság az agráriusok uralma alatt nyög. Tomola községi képviselő szemére vetette az indítvány ellenzőinek, hogy amikor bírálatot gyakorolnak a polgármester fölött, tudatosan elferdítik a tényeket. Erre nagy vihar tört ki. Féltíz volt, amikor végre szavazásra került a sor és 115 szavazattal 15 ellen díszpolgárrá választották Weiskirchnert, aki megjelent az ülésteremben és hívei nagy ovációt rendeztek mellette.