Teszi fel a kérdést a Népszava cikke már 1914 októberében. A választ a német Ernst Moraht őrnagy adja meg „a türelmetleneknek, akik a mai idők gyors tempóját minden dologban megkövetelik”. Az elhúzódó harcok kapcsán egyre több olyan írás jelent meg a Népszavában, amely a hadszíntér általános kérdéseivel foglalkozott. A gyors és rövid háború illúzióvá válásával magyarázatot kellett adni a miértekre is. Más lapokhoz hasonlóan a Népszava is több alkalommal átvette Moraht őrnagy, a Berliner Tageblatt munkatársának háborús írásait. Az alábbi cikkben a német katonai író a háború elhúzódását szükségszerűnek láttatja, ahogy arra szerinte a szakemberek természetesen előzetesen számítottak is.

Harc a földbe ásva. Lövészárkok jelentősége a mai háborúban = Népszava, 1914. október 8.
Ivóvízzel való ellátás a lövészárkokban = Népszava, 1914. október 9.
Miért tart ilyen sokáig a háború? = Népszava, 1914. október 11.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1914. október 11.

Miért tart ilyen sokáig a háború?

Moraht őrnagy magyarázata

Miért húzódik ily végtelen sokáig a döntés? Gyakran halljuk ezt a kérdést a komoly aggodalom hangján. Megengedjük, hogy négyheti állandó harc elég hosszú, véres művelet, azt is, hogy az otthon maradottak előtt ez hosszabbnak tűnik föl, mint maguknak a harcosoknak. Az is igaz, hogy az évszázadok hadtörténelme nem ismer ilyen tartós csatát, de mindezek a tények nem ellenkeznek az előre várt lehetőségekkel. Most megértük azt a gyakorlatban, amit a modern hadviselés elmélete már régóta tanít és talán később olvasni fogjuk, hogy a katonai szakkörök jobban csodálkoztak a háború kezdetén lefolyt viharos támadások sikerén, mint a mostani több kilométer hosszú vonalban folyó előcsatározásokon. A nagy küzdelem szemlélőinek csak a régi méretekkel kell a mostani óriási hadseregek számarányait szembehelyezniük. Lipcsénél 205000 szövetséges állott szemben 190000 franciával, háromnapos csatában. 1870. augusztus 18-án a Rezonville-Vionville, Mars-la-Tour melletti csatában 120000 francia küzdött 60.000 némettel. Sedannál ugyanez év szeptember 1-én 180000 német kerítette be a 90000 franciát. Az 1–3 napos csatákból az új idők megváltozott taktikájának fegyverhatása alatt már az orosz–japán háborúban hetekig tartó harcok lettek. Liaojangnál tizenkét napig, Sahónál tíz napig, Mukdennél tizennyolc napig harcoltak, pedig az utóbbi csatában csak 350000 ember állott szemben 315000-rel. De már előbb is, az orosz–török háborúban (1877/78) Plevnát száznegyvenhárom napig védte Ozmán pasa az egyesült orosz és román seregek ellen.

Ha már néhány százezer főnyi seregeknél ilyen hosszú harcok támadhattak, miért csodálkozunk azon, hogy milliókra menő seregek egy hónapig küzdenek? Lipcsénél Napóleon harcéle október 16/17-én 26 kilométer volt. Mukdennél körülbelül 80 kilométer arcvonalban folyt a harc. És most Arras és Verdun között a harcvonal kerek 250 kilométer. Ez olyan távolság, mint Hamburgtól Halléig, Kölntől Karlsruhéig vagy Prágától Budapestig. A tömegekkel és távolságokkal együtt az óriási csata egységes vezetésében növekednek a súrlódások is, mert bármily önállóak is az egyes seregek, mégis egy főből származó irányelvek alatt állanak. A jelentések közlése és a parancsok kiosztása a technika legújabb eszközeivel történik. De a harc a régebbi, lassúbb eszközök használatára is kényszerít. A küzdelem széles kiterjedése befolyást gyakorol a jelentés és parancs közvetítő működésére, és így a műveletek időtartamára is, de a modern fegyverek hatása egyenesen megtiltja, hogy a döntést erre a hatásra való tekintet nélkül huzamosan erőszakolják. Itt is áll a régi vita, a fegyver és a védelem között. Ha a harcoló népek nem akarják önmagukat majdnem öngyilkos stratégiával időnap előtt kimeríteni, mint 1912-ben tették a bolgárok, akkor a győzelemnek ezt a két eszközét nagy művészettel kell használniok. S mindez időbe kerül. És a múltakhoz képest mennyivel nehezebb lett az élelmezés is. Milliók után kell szállítani az élelmet és a muníciót. A ritkán lövő, elöltöltő puska helyébe az ismétlőfegyver lépett és a régebben ritkán dörgő tüzérség most gyorstüzelő lövegekkel dolgozik. A lipcsei nagy csata munícióját most néhány óra alatt kilőnék és a lövedékek pótlása nagy utat tesz, míg a csőbe jut.

Ilyen sok oka van annak, hogy a háború szükségszerűen sokáig tart. De, amint minden kiegyenlítődik a földön, úgy az 1914. évi világháborúban is találkozunk a harc idejének csökkenésével és pedig a várostrom terén. A „bevehetetlen” várak és erődök néhány nap alatt meghódolnak. Negyven évvel ezelőtt még hónapokig tartó vakondmunkát kellett volna ellenük végezniök a mérnököknek. Vigasztalódjanak hát ezzel a türelmetlenek, akik a mai idők gyors tempóját minden dologban megkövetelik.