Az Est

Legyél Te a magyar Asta Nielsen vagy Lilian Gish!

Címkék
mozi, színház

Szerencsétlen varróleányok és gépírónők, valamint díjnokok és pályájukat nem kedvelő kereskedősegédek jártak az esti tanfolyamra, mind abban a hitben, hogy Asta Nielsen és Psylander lesz belőlük.” – összegezte Az Est 1916-os riportjában, hogy kik is váltak az I. világháború kezdetén megalakult, hangzatos nevű, ám annál kevesebb valódi esélyt nyújtó színészképző tanfolyamok célcsoportjává. A lap újságírója ellátogatott három intézménybe is, hogy bemutassa a bulvárlap olvasóinak, mit is kapnak a wannabe némafilmsztárok pénzükért cserébe.
Ami világosan kirajzolódik, hogy egyik színésznevelde sem élvonalbeli színészek kezdeményezése. Az Est megjegyzi, hogy az alapítók közül Komlós Ilka, a Vígszínház „segédszínésznője” legalább rendszeresen szerepelt színpadon és legalább egyszer már filmben is játszott. E filmről Páncél Lajos filmtörténész így írt: „A híres Haverda-pör idején három pesti színész: Komlós Ilka, Győző Lajos és Bárdi Ödön kapott kedvet a filmcsináláshoz s a nagy port felvert gyilkosságból mozidarabot fabrikált. Komlós Ilka játszotta Haverda Mariskát, Győző Vojthát, Bárdi pedig Jánosit és egyben rendezte a darabot.” A Haverda-per 1909-1911 között Magyarország egyik legnagyobb bulvárszenzációja volt: a Komlós Ilka által megformált szabadkai ifjú széplány, Haverda Mariska 1909-ben rávette egyik udvarlóját, hogy végezzen a családi vagyont tőle gondosan elzáró anyjával.
A másik két „igazgatónőnek” viszont igencsak sovány volt a színészi múltja: Roth Gizella egy filmkölcsönző-vállalat expeditőrnője volt, „megunta a filmek fel- és lerakását és moziiskolát nyitott”. Igaz, nem önmaga állt neki az oktatásnak, hanem Berlinből hívott tanárnőt – aki  korábban artistákat képzett, nem színészeket.
A borsos tandíjért – Komlósnál havi 50-60 koronát kellett fizetni, míg Rothnál 50 korona beiratkozási pénz volt – hosszú heteken át tanulták a némafilmes színészet alapjait. Hogyan kell úgy levelet olvasni a kamera előtt, hogy a szemek ettől még jól látszódjanak, vagy miképp kell a járással különböző érzelmeket kifejezni. Roth Gizella több tanítványa azt is megmutatta az újságírónak, mit sajátítottak el a messziről jött Janka Dannhofer műhelyében: „…leült egy székre, azután hirtelen felállott, a nádszál hajlékonyságával egy ajtóra kifüggesztett képhez libegett, ott merengett egy darabig, azután a másik ajtóhoz suhant. Fülelt, aztán eltorzult az arca, zokogni kezdett; már majdnem megijedtünk, de szerencsére csakhamar mosolyogni kezdett és visszaült a helyére.”
Persze a legnagyobb vonzerőt az jelentette, hogy a tanfolyam végén igazi színházi előadást, illetve filmszereplést ígértek. Igaz, Komlós például egy süket tinédzserlánynak adta volna a címszerepet, mivel a lány édesanyja bőkezűen áldozott a lánya taníttatására. Roth növendékei pedig Moskovics Jenő – ténylegesen elkészült – A bánat asszonya című filmjében közreműködhettek; a címszerepet is egy tanítvány, Vásárhelyi Sári játszotta. Igaz, a forgatás egy ideig szünetelt, mert Vásárhelyi olyan szerencsétlenül esett el a hűvösvölgyi forgatáson, hogy majdnem nyakát törte – pedig Rothnál külön lecke volt a kamera előtti esés művészete. A film – oly sok más korai némafilmmel együtt – sajnos nem maradt fenn.

Felhasznált irodalom:
Tarján Vilmos: Három pesti moziiskola = Az Est, 1916. május 5.
A szabadkai Haverda-per.
Páncél Lajos: Pereg a film…

Készítette: Takács Róbert

Három pesti moziiskola. Az Est, 1916. május 5.
Három pesti moziiskola.
Az Est, 1916. május 5.