Ha visszaemlékszünk, 1917 telén a főváros izgalomra éhes közönségét Toldi Emma esete látta el kifogyhatatlan híranyaggal. A cselédkönyvekkel sorozatos visszaélést elkövető, valóságos kis vagyont összeharácsoló asszony adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy elkészüljenek a régóta vágyott arcképes cselédkönyvek.
„A feleségem és én a reggeli élelmezési konferencia határozataképpen itt-ott azt a hazárd és problematikus értékű döntést hozzuk, hogy: legyen ma ebédre disznóhús.” – írta Az Est újságírója 1917 áprilisában. Húsvét után jártunk, és hiába jelent meg a lap ugyanezen számában, hogy a hentes ipartestület 10000 malacot szerzett be Horvátországból, Budapesten egyre kevésbé lehetett húst,
Toldi Emma igen fifikás asszonyszemélynek számított 100 éve – bár, ha jobban belegondolunk, ma is kitűnő csaló lenne belőle, legalábbis színészi képességei meglennének hozzá. Történt ugyanis a háborús Budapesten, hogy Toldi Emma önmagát előkelő hölgynek álcázva délelőtt betért
Érdekes hírt hozott le 1916 júniusában a Pesti Hírlap. A cikk egy olvasói levél nyomán született, írója, a hadbavonult magántisztviselő felesége a nehezen beszerezhető élelmiszerek felett panaszkodik. Az írás sokat elárul a középosztálybeli nők helyzetéről: férjük távollétében ők maguk is dolgozni kényszerültek,
A dualizmus korának házi cselédei sok tekintetben a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai közé tartoztak. Bár elvileg bérért szegődtek el gazdájukhoz, a kettejük közt fennálló jogviszony nem volt egyenrangú, ami leginkább abban mutatkozott meg
