“Thury Károly pápai kamarás, csongrádi plébános, megható levélben azt közli a Pesti Hírlappal, hogy a Przemyslben 1915. május 28-án hősi halált halt Polyák István Csongrádon élő családja támasz és segítség nélkül, nagy nyomorban sínylődik. Nincs senki, aki Polyák István három kicsiny árvájáról gondoskodjék.” 1917 júliusában a Pesti Hírlapban jelent meg az a cikk, amely első látásra egy átlagos közkatona hátrahagyott családjának sorsa felett kesergett. A hadiárvákról 1915 telétől fogva folyamatosan cikkeztek a lapok, vége-hossza nem volt a jótékonykodó egyesületek pénzgyűjtéseinek, azonban „név szerint” elvétve jelentek csak meg a sajtóban ezeknek a gyerekeknek a problémái. Ebben az esetben is megvolt ennek a maga oka: az elesett családfő, Polyák István, a háború előtt rendőrként szolgált, 1912 „forró őszén” pedig konkrétan a Parlamentben teljesített szolgálatot. A 2205. szolgálati számot viselő Polyák arról híresült el, hogy megtagadva az engedelmességet, nem segédkezett az ellenzéki képviselőknek az ülésteremből történő eltávolításában. Az ellenzéki sajtó bátor kiállásáért egyből a vállára emelte Polyákot, halálhíréről 1915-ben a Pesti Hírlap címlapon emlékezett meg. Hősi cselekedetének „jutalmát” végül árvái kapták: a Pesti Hírlap által kezdeményezett gyűjtés során sokan adakoztak, köztük volt gróf Andrássy Gyula és Weiss Manfréd is.

Felhasznált irodalom:
Polyák István szakaszvezető = Pesti Hírlap, 1915. június 9.
Hős Polyák István árvái = Pesti Hírlap, 1917. július 15.

Készítette: Kaba Eszter