A matróz tíz parancsolata: „1. Fegyveredet rendben kell tartanod, mind kedvesedet és jól tisztítani….” Az idézet egy háborús képeslapról származik, amelyet Blazsovszky János matróz küldött öccsének a polai haditengerészeti kikötőből.

A Polából érkezett képeslap írójáról, Blazsovszky Jánosról csak annyit tudunk, hogy a háború alatt a haditengerészetnél szolgált. Mindössze három képeslap maradt utána, de ezek semmilyen konkrét információt nem tartalmaznak személyéről. Mindössze rövid üdvözletek Budapesten élő szüleinek és öccsének, melyek csak arra szolgáltak, hogy az aggódó családtagokat megnyugtassák, hogylétéről tájékoztassák. Az üdvözletek hátoldalán található háborús képek – melyeket az alábbiakban teszünk közzé – jellemző kordokumentumok.

PIL 686. f. 1/579. 1-3. Képes levelezőlapok, hátoldalán Blazsovszky János matróz üdvözletei öccséhez és szüleihez.

Az I. világháború idején jelentős mértékben megnőtt a képeslapkiadás és -forgalom mint az egymástól távol került rokonok és barátok közötti fontos kapcsolattartási forma. Ezt minden hadviselő hatalom igyekezett kihasználni a háborús propaganda céljaira is. A képeslapokon megjelentek a felelős vezetők és uralkodók, a győztes csaták és fegyverek, a hazáért küzdő katonák és hősök és a kigúnyolt ellenség (karikatúrák). Megjelent az egyszerű szövegekre épülő képeslap-költészet és a katonákról szóló kedves humor is. Ez utóbbit tükrözi az első képeslap, amelyen A matróz tíz parancsolata olvasható (amit kivételesen eredeti helyesírással közlünk).

1. Fegyveredet rendben kell tartanod, mind kedvesedet és jól tisztitani.
2. Ne veszítsd el fegyverednek alkatrészét se az ágyúcsövet a tenger tükőrjét se tőrd el.
3. Mint öreg matroz mjugvatan lédj, mert egy öreg szolga nem expresz-vonat.
4. A takarodó akkor is hajón találjon, a mikor nem szivesen hagyott abba kedvesed ölelgétesét.
5. Ne kacsincs a szoknya után és hagyd a leányokat békében.
6. Szeresd „szűleidet”, a Bootsmannt [fedélzetmester] mint „apád”, a divisonsvezetőt [katonai egység vezetője] mint „anyád”.
7. Az őregebbnek törd el a galletát [szárított tészta, kétszersült] és végezd helyette a munkát, hogy ő a Dispenzőrhöz [elosztó] mehessen egy picsonáért [pénzegység, korábbi változatban korona].
8. Az utolsó 100 nap temetésénél légy erős, hogy a fájdalmat könnyen viselhesd és öntsd le bánatod egy jó itókával.
9. Ne id le magad, ne hogy öreg szolga létedre tömlöczbe kerülj a „sőtétbe” a végleges szabadságolásod előtt.
10. Végleges szabadságolásod után hadd el Polát éjnek idején, ne hogy szeretőid és hitelezőit megcsipjenek és itt tartsanak.

A második képeslap az 1914 novemberében a Coronel-foknál lezajlott csata emlékét örökíti meg. A csatában Maximilian von Spee altengernagy vezetésével a német hajók megütköztek egy angol hajórajjal a chilei Coronel közelében. A két és fél órás csata során von Spee győzelmet aratott, amelyet a németek nagy diadalként tartották számon. A képen olvasható versike szabad fordításban így hangzik:

Örök hősi emlékmű emeltetik majd számodra
A Coronel-foknál, Te Tengeri hős, Spee grófja
Itt, ahol Anglia büszke cirkálói megsemmisültenek
Hiányzik nekünk az ember… Mily német az, ki győz a tengeren!

A harmadik képeslap a polai kikötőt ábrázolja. Pola (ma Pula, Horvátország) az Osztrák-Magyar Monarchia központi haditengerészeti kikötője volt, az első világháború alatt a hadiflotta fő bázisa. Az antant tengeri erőfölénye miatt a németekéhez hasonlóan a Monarchia hadihajói és azok legénysége a háború nagyobb részét a kikötőkben várakozva töltötték. Az antanthatalmak már a háború elején ún. távoli blokádot hoztak létre: a Monarchia flottáját lényegében bezárták az Adriai-tengerre azzal, hogy a Földközi-tengerre nyíló kijáratot, az Otrantói-szorost lezárták. A háború évei alatt ez a tengeri blokád hatékonyan akadályozta meg az osztrák-magyar kereskedelmi és hadihajózást. A Monarchia flottája próbálta felmérni a tengerzár erejét, néhányszor támadást is intézett ellene (a legnagyobbat 1917 májusában), de nem tudta áttörni azt. A Földközi-tengeren így, hasonlóan az Északi-tengerhez és az Atlanti-óceánhoz leginkább tengeralattjáró-háború folyt, amelyet viszont a Polába telepített német „búvárhajók” vívtak, ugyanis a Monarchia nem rendelkezett megfelelő számú tengeralattjáróval.
A Monarchia flottája külön katonai temetővel rendelkezett Polában 1918-ig, amelyben ma emléktábla áll az első világháborúban elesett magyar matrózok és katonák emlékére.

Közli: Ignácz Károly