1914 júliusában, még mielőtt a tényleges harcok elkezdődtek volna, már inflációról számolt be a sajtó. Először emelkedtek az élelmiszerárak, majd eltűntek az importból származó ínyencségek, mint a narancs és a citrom, utána a meglévő hazai készletek is fogyni kezdtek. Az élelmiszer-elosztást központosították, létrehozták a jegyrendszert. Ez elsősorban az alapélelmiszereket érintette, így például a lisztet és a tejet is. Ez utóbbit 1915 novemberétől adták jegyre és először a rászorultak kaptak belőle – papíron. Emellett virágzott a hamisítás, a háborús „másfeles” tejet házi módszerekkel állították elő: egy deci tejhez nagyjából két deci vizet öntöttek. Ez a „tejes” folyadék a piacon még így is drága volt, ezért a sokgyermekes munkáscsaládok (és a lecsúszott tisztviselők) nem tudták azt megfizetni. Végül 1917 novemberében jött ki a rendelet, amely olcsóbb tejet ígért azoknak a családoknak, akiknek éves jövedelme nem haladta meg a négyezer koronát. Mivel a hadisegély még ezer korona sem volt egy évben, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy volt-e elegendő „tej” a rászorulóknak?

Felhasznált irodalom:
Akik olcsóbb tejet kapnak = Pesti Hírlap, 1917. november 1.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. november 1.
Akik olcsóbb tejet kapnak

A legutóbbi minisztertanács elfogadta gróf Hadik János közélelmezési miniszter előterjesztését, hogy a kevésbé tehetős osztályok olcsóbb tejet kapjanak. A napokban már meg is jelenik az erre vonatkozó rendelet, amelynek értelmében olcsó tej kedvezményében részesülnek elsősorban a gyermekek három éves korig, áldott állapotban lévő nők, tüdőbajosok, továbbá oly betegek, akik betegségük természeténél fogva orvosi rendelettel tejtáplálékra vannak utalva. Az olcsóbb tejkedvezményben azok a családok részesíthetők, melyeknek összjövedelme az évi négyezer koronát meg nem haladja. Magánosoknál ez a határ évi ezerkétszáz korona jövedelem. Ez a tejakció a fővárosban kezdődik és fokozatosan fogják kiterjeszteni vidékre.