Hiram Maxim az általa feltalált géppuska mögött (Forrás: wikipedia/Imperial War Museums)

Hiram Maxim – Egy sokszínű feltaláló a géppuska árnyékában

1916 novemberében, pár héttel Karl von Stürgkh osztrák miniszterelnök és néhány nappal Ferenc József után elhunyt az az ember, akinek a találmánya alapvetően változtatta meg a hadviselést az I. világháború idején. A hordozható géppuska, amelyet a Londonban élő amerikai Hiram Stevens Maximról neveztek el, természetesen a kor technikai fejlődése nyomán a 19. századra oly jellemző ezermester típusú feltaláló nélkül is megszületett volna. Maxim elmondása szerint az 1880-as évek elején Bécsben egy amerikai honfitársával találkozott, aki így „oktatta ki” őt: „Hagyd a csudába a kémiát és az elektromosságot! Ha egy rakás pénzt akarsz keresni, akkor csinálj valami olyasmit, ami lehetővé teszi, hogy ezek az európaiak nagyobb hatékonysággal vágják el egymás torkát!

És Maxim megfogadta a tanácsot. Ez az „olyasmi”, a géppuska 1914-ben már nem hiányozhatott egyetlen lövészárokból sem: alapvető szerepe volt abban, hogy a lovas és gyalogos rohamok hatástalannak bizonyultak, és bekövetkezett az éveken át tartó állóháború. Sőt, 1916-ra már géppuskás osztagokat is szerveztek – egy ilyet vezetett a román fronton szintén 1916 őszén életét vesztő sportoló-sportújságíró Gillemot Ferenc.

A géppuskát a britek már 1893-tól bevetették afrikai háborúikban – és a gyarmati hódítás utolsó nagy fázisának szimbolikus eszközévé vált. Az első döbbenetes ütközet és az ott megtapasztalt mészárlás után a matabele törzs vezetői közül többen rituális öngyikosságot követtek el. 1914-ben természetesen már nem az eredeti, 1883-ban feltalált Maximokkal lőttek, de a Pesti Hírlap rövid nekrológja így is a háború meghatározó fegyvereként említette a golyószórót: „Különös jelentőségű az a típus, amelyet a központi hatalmak használnak és amely egy kombinált szerkezettel meggátolja a hőfejlesztést. »Masinger«, így hívja a magyar baka a Maxim híres öldöklő szerszámát a német Maschinengewehr szó nyomán.” A Maxim halála előtt egy héttel véget ért somme-i csata legvéresebb napján, 1916. július 1-jén a britek mintegy 21 000 embert vesztettek, akiknek többségét a német Spandau géppuskák kaszabolták le.

Hiram és testvére, Hudson Maxim jelentős profitot zsebeltek be a hadseregek megrendeléseiből – az öcs elsősorban robbanóanyagokkal foglalkozott –, ám egy szabadalom joga felett a két testvér csúnyán összekülönbözött. A nagyobb üzleti érzékkel rendelkező Hudson ugyanis kihasználta azt, hogy a füstmentes puskapor esetében a hivatal annyit jegyzett be: „H. Maxim”, és így az USA-ban ő zsebelte be a haszon nagyobbik részét.

Sir Hiram Maxim a Vanity Fair magazin 1904-es karikatúráján (wikipedia)

 
Hiram Maxim neve olyannyira egybefonódott a géppuskával, hogy az emlékezetben nem is őrződtek meg egyéb – békés, illetve egészen mindennapi – találmányai. Mint például az egyik első ötlete: egy olyan egércsapda, amelyet a vergődő egér újra kibiztosított a következő áldozat számára. Összesen 122 bejegyzett szabadalmat számolt az Egyesült Államokban, és 149-et Nagy-Britanniában. 1901-ben lovaggá is ütötték: a címet még Viktória királynő adományozta neki, de a ceremónián már VII. Edward volt az uralkodó. Az ő nevéhez fűződött a hajsütővas feltalálása, de tervezett repülőt is, amelyet azonban egy túl nehéz gőzmotorral látott el, és nem sikerült tökéletesítenie a gép vezetését sem. Maxim repülőgépe első ránézésre egy siklóernyőre emlékeztetett, amelynek mindkét oldalon 5-5 szárnya volt. 1894-ben ezzel a szerkezettel rövid távon mintegy egy méteres magasságba sikerült emelkednie.

Maxim csípős megjegyzéseiről is ismert volt. A repüléselmélet matematikai modellezőiről például ezt írta 1908-ban: „Mivel nincs két szakember, aki ugyanazt állítaná a felületi súrlódásról vagy bármi másról, sőt, néhányan ma már egy évvel ezelőtti önmagukkal sem értenek egyet, azt hiszem, összeadhatnánk mindannyiuk értékeit, eloszthatnánk e matematikusok létszámával, és megkapnánk a hiba átlagos együtthatóját.” 1904-ben olyan repülésmodellező szerkezetet készített az Earls Court Kiállítóközpontban, amelyen szivarszerű repülőgéptestek lógtak: itt a nagyérdemű közönség a későbbi vidámparki körhintákhoz hasonló repülési élményben részesedhetett, ami akkor még egészen kivételes lehetőségnek számított.

A modern világítástechnika területén Edison vetélytársa volt: az Equitable biztosítótársaság Broadway-n 1870-ben átadott székházának elektromos világítását ő tervezte. E 40 méter magas épület volt az első a világon, ahol lift is működött. Az épület nem érte meg a világháborút, 1912-ben leégett, de Maxim halálakor már állt a biztosító második székháza, amely olyan hatalmasra sikeredett, hogy 1916-ben a magas épületekre építési korlátozást vezettek be New Yorkban.

Nem az Equitable-tűz után, hanem jóval korábban, egy bútorgyár raktárának többszöri katasztrófája után kérték fel Maximot, hogy tervezzen meg egy olyan eszközt, amivel a hasonló balesetek megelőzhetők. Maxim megalkotta az automata tűzoltórendszert, amely magától működésbe lépett, amint a szerkezet tüzet érzékelt. (Belső tűzoltó-csőrendszerek már a 19. század elejétől léteztek, ám ezeket a tüzet észlelő személyzetnek kellett bekapcsolnia.) Állítólag Maximnak volt egy másik életmentő szerkezete is, amit ráadásul személyes motivációból eszkábált össze: egy mentolos inhalátor, amely idült légcsőhurutját enyhítette, illetve egy többféle tünetet kezelő fenyőillatú gőz inhalátor, amelyet „Békepipának” keresztelt el. Utóbbi kapcsán sarlatánsággal vádolták, amire felháborodottan jegyezte meg, hogy nagy megbecsülésben részesül egy olyan találmány miatt, ami emberek ezreinek okozza halálát, míg megvetik egy olyanért, ami az emberek fájdalmait enyhítené.

Maxim több nem tudományos jellegű írást is az utókorra hagyott, igaz, a grafománia, úgy tűnik, csak a 70. életéve után ragadta el. 1913-ban publikálta Li Hung-csang Emlékkönyve című filozófiai eszmefuttatását, amelyben az elkötelezetten ateista feltaláló 400 oldalon át a kereszténységről írt. Hogy miért? Mert felbőszítette a misszionáriusok kudarca Kínában, illetve inkább az a kép, ami Kínában a hittérítők tevékenysége nyomán az európai emberekről kialakult. Hiszen egyrészről a legfejlettebb technikát állították szolgálatukba, ami mellett egy olyan vallást próbáltak terjeszteni, amely megmagyarázhatatlan csodákat, ördögöket és angyalokat kínált. A nagy háború kezdetén aztán saját életrajzát írta meg, majd a következő évtizedben fia is könyvet jelentetett meg apjával való viszonyáról Zseni a családban címmel, amiből a II. világháború után filmvígjáték (So Goes My Life) is készült.

 
Felhasznált irodalom:
A géppuska feltalálója meghalt = Az Est, 1916. november 26.
Halálozás = Pesti Hírlap, 1916. november 26.
Sir Hiram Stevens Maxim Facts
Malcolm W. Browne: 100 Years of Maxim’s ’Killing Machine’ = New York Times, 1985. november 26.
Paul Richard Huard: Maxim’s Machine Gun Slaughtered Hundreds of Thousands of People.
New weapon arrived just in time for World War I’s bloodbath = War is Boring, 2014. november 4.
Sir Hiram Maxim

 
Készítette: Takács Róbert