A cári Oroszország – nem függetlenül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésében betöltött szerepétől – többnyire az elnyomás és elmaradottság színtereként élt a magyar köztudatban. Ez egyúttal megfelelt az európai mentális térképen betöltött helyének is, hiszen az országot jórészt távoli, egzotikus és civilizálandó vidéknek látták, ahol csak egy kis csoportnyi elit él európai színvonalon és műveltségben. A háború ezen nem sokat változtatott, mégis érezhetően megnövelte a közönség igényét az Oroszországról szóló információk iránt. Ennek aztán a könyvkiadók is megpróbáltak megfelelni, akár még a szépirodalom területén is.
A Pesti Napló október 15-én arról számolt be, hogy egy nem sokkal korábban (a lap nem említi, de 1914-ben) megjelent idegen nyelvű regény, a Barbárok fordítása már el is készült az egyik kiadónál (a lap ismét csak nem említi, hogy az Atheneumnál) és a könyv hamarosan megjelenik. A mű – egyébként Olga Wohlbrück munkája – végigvezeti olvasóját Európa legizgalmasabb városain, de fő színtere az „orosz őserő földje”, Szibéria. Ekkoriban nem ez volt az egyetlen olyan irodalmi mű, amely az orosz lélek és viselkedés megfejtésének ígéretével dobtak piacra, cselekménye sem volt különösebben rafinált, de a háborús konjunktúrából egyértelműen profitált.
Felhasznált irodalom:
Barbárok = Pesti Napló, 1916. október 15.
Készítette: Egry Gábor