És, amely nő ily szoknyába jár,
Előbb-utóbb egész biztos el fog bukni,
Hogyha eddig el nem bukott már…”

Így hangzott az ismert kuplé Gyárfás Dezső tolmácsolásában még az 1910-es években. Noha a bukjelszoknya csak néhány évig tartotta magát, és történetünk idején, 1916-ban már a lábszárközépig érő, bő szoknyafazon volt divatban, női főszereplőnknek mégis sikerült egy óvatlan mozdulat következtében megsérülnie, miközben lekászálódott egy álló vasúti kocsiról. A hölgy nem volt rest: beperelte a vasúti társaságot és meg is nyerte a pert, amiben kártérítésre kötelezte a bíróság az alperesként fellépő vasutat – amely fellebbezési kérelmet adott be a Kúriához, ahonnan azonban az elutasító végzésen túl mást nem kapott. Fizethetett, mint a katonatiszt – nyilván az összegből tellett egy új szoknyára. A kérdés csak az, hogy a gyorsan változó háborús divatot tudta-e megfelelően követni a varrónő.

Felhasznált irodalom:
Amikor nem kell a szoknyát összefogni = Pesti Hírlap, 1916. november 12.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. november 12.
Amikor nem kell a szoknyát összefogni

Azt a kérdést kellett eldöntenie a Kúriának, hogy kell-e a hölgyeknek összefogniok a szoknyájukat, amikor leszállnak a vasúti kocsiból. A vitás eset előzménye az volt, hogy egy nőnek, amint leszállt egy álló vasúti kocsiról, a lépcsőn fennakadt a szoknyája, és őnagysága megsérült. Az ítélőtábla mint fellebbezési bíróság, megállapította a vasút kártérítési kötelezettségét. A vasút az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet adott be a Kúriához, amely – mint az Ügyvédek Lapja írja – elutasító végzést hozott a következő megokolással. „Az a panasz, hogy a fellebbezési bíróság helytelenül mondotta ki, hogy a felperes balesetét nem ennek hibája, hanem a véletlen okozta, alaptalan. Az a körülmény ugyanis, hogy felperesnő a vasúti kocsiról való leszállásakor szoknyáját össze nem fogta, még egymagában véve oly mulasztásnak nem tekinthető, mely alperest a kártérítési felelősség alól mentesíthetné, amennyiben az élet közönséges tapasztalata szerint a nők vasúti kocsikról való leszállás alkalmával szoknyájukat összefogni rendszerint nem szokták, ezt legtöbb esetben a kezükben levő holmik miatt és mert a leszállás alkalmával a lépcső korlátjába fogódzkodniok is kell, nem is tehetik, de erre szükség nincs is, mert a lépcsőkön oly akadály, mely a leszállást a szoknya összefogása nélkül lehetetlenné vagy legalábbis veszélyessé tenné, rendes körülmények között nincsen. Felperesnő magatartása tehát a rendes gondosság elmulasztásának, annál kevésbé hibának nem minősíthető, s a baleset nem ennek, hanem szerencsétlen véletlennek tulajdonítható, melyért alperes a felelős.