A vígszínházi repertoárra nem volt jellemző az operett műfaja, bár az épület elhelyezkedése (eredetileg az újonnan létrehozott külső városrészek közönségének szórakoztatására szánták) és a zenés műfaj látványos sikerei arra ösztönözhették volna a színház vezetését, hogy ezt a műfajt is meghonosítsa falai között. Ugyanakkor a konkuráló vetélytársak (Király Színház, Magyar Színház, Városi Színház) és a társulat összetétele nem kedvezett volna ennek a törekvésnek. Az inkább drámai műveket színpadra állító színházban csak néhány operett-bemutatót tartottak, de ezek a művek kivétel nélkül osztatlan közönségsikert arattak – mintegy mutatva a kor közönségigényét és a műfajban rejlő lehetőségeket. Az első nagy sikerű operettet 1908-ban tűzte műsorára a Vígszínház: Kálmán Imre és Bakonyi Károly Tatárjárás c. művében az elsősorban Molnár Ferenc-darabokban sikert arató Hegedűs Gyula ezúttal bonvivánként hódított. A mű bő egy év múlva már a 100. előadását ünnepelte, az 1910-ben színpadra állított Kálmán-darab, Az obsitos azonban nem volt ilyen szerencsés, mindössze 25 előadást ért meg. Kálmán következő operettje, A cigányprímás 1913-ban a Király Színházban került bemutatásra, tovább növelve főszereplője, Fedák Sári hírnevét.
A háború elején Kálmán két darabon is dolgozott: a Zsuzsi kisasszonyon és az Éljen a szerelem! címűn (ez utóbbi Csárdáskirálynő néven lett örökzölddé).
A Zsuzsi kisasszony 1915. február 23-i vígszínházi bemutatója zajos siker volt, nem véletlenül, hiszen Kálmán egyik legdallamosabbnak tartott műve. Amerikában Miss Springtime címmel a legnevesebb színházak – köztük a New York-i Amsterdam Színház – nagy sikerszériákban játszották, a Broadway-en 1916-ban debütált. A darabot Kálmán később átdolgozta, Bécsben 1917-ben már a Farsang tündére címen tűzték műsorra. A Pesti Hírlap újságírójának állítását azonban – tudniillik hogy a Zsuzsanna nevet a darab tette volna kedveltté – semmiféle adattal nem lehet alátámasztani, hiszen az ókorban is használatos név a 17. század óta töretlenül népszerű Magyarországon.

Készítette: Kaba Eszter

A legnépszerűbb női név. = Pesti Hírlap, 1915. március 5.

Egy-egy szezonban rendszerint divatba jön egyik-másik női név aszerint, hogy melyik női név szerepel valamelyik színdarab címében, és hogy nagy, tartós sikere van-e éppen annak a színdarabnak. A Vígszínház már sok női nevet tett eképpen divatossá. De egyet sem annyira, mint az idén a falusias zamatú Zsuzsit. Az ezidei slágeroperettje, a Zsuzsi kisasszony hozta forgalomba; mióta adják a Kálmán-operettet, úton-útfélen hangzik az andalító szerenád:
Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám,
Egy pici csók kellene ám…
Legerőteljesebben persze a Zsuzsi kisasszony felvonásközeiben hangzik, amikor a zenekar intermezzóként játssza és a zsúfolt nézőtér egyetlenegy, önkéntes kórussá válik, és a kétezer tagú kórus mintegy ösztönszerűleg, szívében szerenádot ad, ajkán a falu levegőjét elénk varázsoló Zsuzsi névvel mindennek, ami most oly szoros, drága nexusban van a falusi levegővel, mely a csatamező magyar héroszait dajkálja.