A Pesti Hírlap 1916 januárjában néhány soros kis hírben tudósított a hadilevéltár igazgatójának nyugdíjba vonulásáról – lássuk be, ez a másnak semmitmondó néhány sor egy levéltárosnak valóságos kincsesbánya, így gyorsan adódik is a kérdés: kicsoda Woinovich Emil? A cikkből azt hihetnénk, hogy a Hadtörténelmi Levéltár egykori igazgatója; csakhogy a Várban található intézmény 1918 novembere óta létezik, lévén, hogy a Monarchia idejében keletkezett, a közös hadügyre vonatkozó összes iratanyagot Bécsben, a Kriegsarchivban őrizték, ennek elődjét 1711-ben hozta létre I. József.
Így tehát vissza a császárvárosba! Emil Freiherr Woinovich von Belobreska (1851–1927) ősei a Krassó-Szörény megyei Fejérdombról (románul: Belobreşca) (és katonacsaládból) származtak; a kis Emil a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián kezdte meg tanulmányait 1866-ban, ahonnan már hadnagyként távozott. 1879-ben már kapitányként állomásozott csapattestével Bosznia-Hercegovinában. 1883-tól a Hadügyminisztériumban tevékenykedett, 1888 őszétől stratégiai ismereteket és hadijogot oktatott a katonai iskolán. 1901-ben került a bécsi hadilevéltár élére. Számtalan kitüntetés, így a Vaskorona-rend, a Lipót-rend, a Ferenc József-rend nagykeresztjének tulajdonosa. Mindez nagyon szép, de mi benne az érdekes?
Nos, a gyalogsági tábornok nyugdíjba vonulása előtt néhány hónappal (pontosabban 1915 októberében) azzal a kéréssel fordult uralkodójához, hogy elhagyhassa a magyar állampolgárságot és helyette vérbeli osztrák lehessen. Kérését egyetértőleg jóváhagyták, s ha úgy tetszik, meg is jutalmazták: Hietzingben (ma Bécs XIII. kerülete) utcát neveztek el róla. Azért persze nem egy Straße-t, hanem csupán egy Gasse-t.

Felhasznált irodalom:
A hadilevéltár igazgatójának nyugállományba vonulása = Pesti Hírlap, 1916. február 5.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. február 5.
A hadilevéltár igazgatójának nyugállományba vonulása
Hírt adtunk már róla, hogy belobreskai Woinovich Emil gyalogsági tábornokot saját kérelmére egészségi okokból fölmentették a hadilevéltár igazgatói tisztétől, amelyet tizenöt éven át töltött be. Abból az alkalomból, hogy ezzel kivált a vezérkar kötelékéből, báró Conrad vezérezredes, a vezérkar főnöke igen meleg hangú napiparancsot adott ki, amelyben méltatja a visszavonuló generális érdemeit, aki mint a hadi iskolán a stratégia tanára, e háború sok vezérének volt a mestere.