Ferenc Ferdinánd 1914. júniusi 28-i szarajevói meggyilkolását nagy megkönnyebbüléssel fogadta a magyar politikai elit, mivel nyílt titok volt, hogy a trónörökös rezidenciáján, a Belvedere palotában az Osztrák-Magyar Monarchia olyan föderalista átszervezését tervezik, amely egyszer és mindenkorra véget vetett volna Magyarország kiváltságos, „társbirodalmi” státuszának. Ennek a korabeli félelemnek köszönhető, hogy Ferenc Ferdinánd máig az „autoriter, elnyomó” Habsburgok megtestesítőjeként él a magyar emlékezetben, olykor már-már ördögi figuraként: elég csak Szabó István Redl ezredesének Ferenc Ferdinánd-ábrázolására utalni. Ferenc Ferdinánd halálával azonban nem múlt el a birodalom magyar elitre hátrányos átszervezésének a veszélye. A három váratlan halálesetnek – Rudolf öngyilkossága, Ottó főherceg (1865-1906) korai halála és a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet – köszönhetően trónörökössé váló Károly főherceg (1887–1922) ugyanis Ferenc Ferdinánd tanácsadói körét, mondhatni „árnyékkormányát” vette át, és újra attól kellett tartania a magyar politikai elitnek, hogy Ferenc József várható halála esetén az új uralkodó megvalósítja a Belvedere-kör reformterveit. Ezért aztán nagy kő eshetett le Tisza István szívéről, mikor sikerült rávennie Károlyt, hogy Ferenc József 1916. november 21-i elhunyta után nem sokkal már magyar királlyá koronáztassa magát Budapesten. Azzal ugyanis, hogy az új uralkodó esküt tesz a magyar alkotmányosság tiszteletben tartására, elvileg elhárul a birodalom átalakításának veszedelme. A Budapesti Hírlap 1916. december 12-i számában vezércikkben köszöntötték a Magyarország felé tartó uralkodót, hangsúlyozva, hogy nincsenek a magyaroknál hűségesebb alattvalói – tehát Ausztria továbbra is a magyarokra támaszkodhat a szlávok helyett.

Felhasznált irodalom:
Üdvözlet Károly királynak = Budapesti Hírlap, 1916. december 12.
Ifj. Bertényi Iván és Romsics Gergely IV. Károlyról a MIÉRT? című történelmi műsorban
Romsics Gergely: Mítosz és emlékezet. A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat–irodalmában. Budapest, 2004.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1916. december 12.
Üdvözlet Károly királynak

Nem minden titokzatosság nélkül, de valamelyes megkapó szerénységgel közeledik az új magyar király magyar birodalma fővárosa felé. A napját megmondták, de az óráját érkezésének titokban hagyták. Megeshetik, hogy egynémely házról nemzeti szín helyett még fekete zászló köszönti, mely dicső előde gyászát hirdetve felejtődött ott az új király jövetelének örömteli napján is. De akár fekete, akár piros-fehér-zöld zászló: mindenik a magyar hűséget hirdeti. Hiszen el van könyvelve ebből a háborúból, hogy mindenfajta népből akadt egy-egy áruló, csak magyar árulója nem akadt a király és a nemzet kardélire került ügyének.
Suhanva, az éjtől takarva közeledik tehát a vörösszemü vasparipa, amely fiatal királyunkat hozza közibénk. Arra fogunk virradni, hogy egyszerre csak itt lesz… Mit adnék, mit nem adnék érte, ha valamely bűvös hatalom azzal a képességgel ruházna fel engem, hogy egy szempillantásra bele tudnék nézni e fiatal király agyába és szívébe! Ha látnám, míg a vonat robogva száguld vele Magyarország szíve közepébe: ha látnám születésükben keblébe rejtett érzelmeit, ha láthatnám agya sejtjeiben a keletkező gondolatait.
Ott formálódik ebben a két titokzatos műhelyben népek jövője, nemzetek sorsa. Látni szeretném, mi fészkelte magát bele szívébe és elméjébe a múltból, és látni szeretném, mely képeket rajzol a kettőbe a jövendő. Mert e kettőből alakul ki az ő cselekvésének ideje, ami a haladó, a mát holnappal fölváltó jelen.
De e titkokat fátyol takarja. Nem sötét, nem fekete fátyol, hanem a leggyönyörűbb színes virággal hímes fátyol: a fiatalság tüzében égő szemek tekintetének sugárszövete, a fiatalság piros egészsége az arcon, rugalmasság az alakon.
Így jön, fiatal erőben, az ifjúság reményeivel, az ifjúság természetes vágyaival, az ifjúság szép hitével és illúzióival. Lehet-e hatás nélkül reája, ha itt hűséget talál? Maradhat-e hidegen, mikor saját szemeivel látta, mint hadvezér, a magyar katonát vitézségben lángolni és saját testi szemeivel látja a magyar nemzetet hűségben, szeretetben égni?
Isten hozta nálunk! Üdvözlet IV. Károly királynak!