Accrington pals

Cimborák, földiek és sportolók egy zászlóaljban

Címkék
angol, toborzás

Legyen ez a cimborák közös zászlóalja, egy olyan zászlóalj, amelyben az egy hivatalban dolgozó barátok vállt vállnak vetve együtt harcolnak Britannia dicsőségéért és Liverpool becsületéért” – szólt Lord Derby, brit felsőházi tag az angliai iparváros lakóihoz.

A háború kezdetén Angliában nem volt általános hadkötelezettség, és az angol közvélemény is ellenezte azt, hogy a brit férfiakat arra kötelezzék, hogy idegen földön harcoljanak. Lord Derby ötlete, miszerint az önkénteseket ismeretségi alapon szervezzék hadrendbe, nagy sikert aratott: két nap alatt 1500 liverpooli jelentkezett a brit hadseregbe, majd a következő napokban további három egységet fel tudtak állítani az önkéntesekből. Nem ez volt az első baráti vagy cimbora-zászlóalj (angolul: Pals Battallion), mivel pár nappal Lord Derby akciója előtt a londoni tőzsde dolgozói közt 1600 újoncot sikerült rekrutálni, akiket az ún. „tőzsdeügynökök zászlóaljába” (Stockbrokers’ Battalion) szervezték meg a tüzérezreden (Royal Fusiliers) belül. Ennek híre alapján Henry Rawlinson tábornok javaslatot tett a hadügyminisztériumnak a területi és foglalkozási alapon szervezett egységekre. Az elgondolás pedig Lord Derby liverpooli sikere után jóváhagyást kapott a hadügyminisztérium vezetésétől. Lord Kitchener, a tárca irányítója ugyanis meg volt róla győződve, hogy az I. világháborúban a számbeli katonai fölény lesz a döntő tényező, és az embertömegek jelentkezését az effajta szervezés hatékonyabban segíti elő.

Sports battallion
Sports battallion


Az Est
1914. október 16-án számolt be arról, hogy a brit kormány a helyi közösségekre – településekre, munkahelyekre – alapozott katonai egységeket képez. Beszámolt egy főiskolát végzettekből álló ezredről, hét, néptanítókból toborzott ezredről, illetve egy olyan egységről, amelyet csupa sportember alkotott, mindenekelőtt versenyistálló-tulajdonosok.

Lord Derby, akinek felmenői a világhírű Epsom Derby és más lóversenyek névadói voltak, maga is versenyistálló-tulajdonos és az egyik legkiválóbb brit lótenyésztő volt, azonban a legismertebb sportzászlóalj nem a lóversenyzőké volt, hanem a labdarúgóké. A Middlesex-i ezred 17. zászlóalját nevezték „futball-zászlóaljnak”, mivel a gerincét hivatásos labdarúgók alkották. Igaz, ez az egység csak 1914 decemberében jött létre: az első feliratkozó Frank Buckley egyszeres angol válogatott játékos volt. (Válogatottságainak számát alighanem szaporíthatta volna, ha nem tör ki a háború, mivel 1914 februárjában egy keserű – a futball szempontjából is lesajnált Írország elleni – 0:3-as vereség alkalmával mutatkozott be a nemzeti tizenegyben.) A jelentkezők között volt a karibi születésű színes bőrű Walter Tull, a harmadik ligás Northampton Town játékosa is. Tull részt vett a somme-i csatában, majd 1917-ben alhadnaggyá léptették elő, annak ellenére, hogy a brit katonai szabályzat tiltotta színes bőrű és félvér katonák tisztként szolgálhassanak.

Walter Tull
Walter Tull

 
A nyilvánosság számára 1915. január elsején bemutatott zászlóalj mindössze két és fél tucat focistát nyert meg. Ők a kiképzés idején is eljárhattak hétvégenként, hogy klubjukban pályára lépjenek: az angol bajnokság volt ugyanis az egyetlen a hadviselő országok közül, ahol nemhogy elkezdték, hanem le is játszották az egész 1914/15-ös bajnokságot, amelyet az Everton nyert meg. Az első nagy augusztusi kampányban már szinte teljes csapatával – 13 fővel – szolgálatra jelentkezett a Heart of Midlothians skót labdarúgócsapat, amelynek hatására a szurkolók körében is nőtt a háborús lelkesedés és jelentkezés. Az összesen 30 jelentkező futballjátékos azonban egyáltalán nem számított sikernek, ahogy a márciusban megismételt toborzás sem, amelynek során 122 katona jelentkezett szolgálatra, köztük a másodosztályú Clapton Orient csapatának minden tagja. A 17. zászlóaljhoz nemcsak labdarúgókat, hanem játékvezetőket, a labdarúgó-szövetség tisztviselőit, sőt szurkolókat is beosztottak.

Football battalion poster
Football battalion poster

 
A baráti-ismerősi közösségek alapján szervezett katonai egységek a háború kezdeti szakaszában talán sokakat lendítettek át azon a dilemmán: csatlakozni vagy sem. A legnagyobb hátulütője épp a helyi közösségben rejlett: ha valamelyik területi alapon toborzott egység nagy vérveszteséget szenvedett, akkor egy-egy település a fiatal és középkorú férfijainak nagy részét elvesztette. A leghírhedtebb eset az accringtoni zászlóaljjal történ meg, amelyet a somme-i csata legelső napján Serre bevételére vezényeltek, de a mintegy 700 fős alakulat több mint négyötöde a roham első húsz percében harcképtelenné vált, 235-en közülük meghaltak.

Rugby battallion
Rugby battallion

 
A területi, foglalkozási alapon felállított zászlóaljakat a háború előrehaladtával, ahogy nőtt a sebesültek és halottak száma, kényszerűségből összevonták, új egységekbe szervezték. Ám az elhúzódó háború az önkéntes hadsereg fenntartását is egyre nehezebbé tette. Hiába jelentkezett a háború első hónapjaiban – 1915 elejéig – egymillió férfi, 1915 során – a lelkiismeretre, hazafiságra, szégyenérzetre apelláló, a német kegyetlenkedéssel operáló és a haza veszélyeztetettségére épülő kampányok nyomán – nem jelentkezett elegendő számú önkéntes, illetve köztük is meglepően magas volt az egészségügyileg alkalmatlanok aránya. Így 1916 januárjában megszületett a katonai szolgálatról szóló új törvény, amely előírta a 18 és 41 év közti egyedülálló férfiak összeírását, majd májustól a családos férfiakra is kiterjesztették a törvény hatályát. Az év decemberétől pedig Edward Stanley, azaz Lord Derby állt a brit hadügyminisztérium élén. Nagy-Britannia és Írország lakosai közül majdnem öt és félmillióan vettek részt katonaként az I. világháborúban. Az 1916-os törvény nyomán a kötelezően sorozottak 2,77 milliós száma enyhén meghaladta a 2,67 millió önkéntesét.

 
Felhasznált irodalom:
Angol sportférfiak zászlóalja. Hírek = Az Est, 1914. október 16.

 
Készítette: Takács Róbert