1916. november 3-án mutatta be Kálmán Imre operettjét, a Csárdáskirálynét a budapesti Király Színház, majd’ egy évvel a bécsi premier után. A mű itt is nagy közönségsiker lett, ám ahogyan a bécsi, úgy a pesti kritikusok véleménye sem volt egyöntetűen pozitív a darabról. Legalábbis a fővárosi premier utáni Népszava-cikk szerzőjének nem tetszett az operett: se a zenéje, se a szövege, de maga a története sem. Mindezt általános hanyatlásként állította be: „az operetteknek szép művészkorszaka rég elszállt”, helyét a csak a népszerűségre törekvő „középszerűség és tetszetős ügyesség” vette át. A bíráló egyedül a rendezést és magát az előadást dicsérte, kiemelve a címszereplő, B(uttykai Ákosné) Kosáry Emmi énekét és játékát.
Kosáry Emmi sikerére épített az az élelmes vállalkozó is, aki a premier másnapján apróhirdetésben népszerűsítette áruházát, ahol a színésznő „feltűnést keltő” ruhája készült.

Felhasznált irodalom:
„A csárdáskirályné” = Népszava, 1916. november 4.
Hirdetések = Népszava, 1916. november 5.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1916. november 4.
„A csárdáskirályné”

Miért „né”? Pénteken a Király Színházban bemutatott új Kálmán Imre-féle operettnek már a címében is hiba tündöklik. No, de ha komoly szándékkal nyúlunk a mai operettekhez, igaztalan és áldatlan dolgot cselekszünk. Szétfoszlik a rózsaszínes fátyol s nagyon-nagyon látszik a csinálmány, a realitás, éppen az ellentéte az operettek levegőjének. Hagyjuk tehát. Szomorkásán állapítja meg a bíráló, hogy az operetteknek szép művészkorszaka rég elszállt s teljes uralmukban itt vannak a Kálmánok, Strauss Oszkárok, Lehárok, Fall Leók stb. Munkáiknak pedig nagy kereslete van. Három-négyszáz előadás egymás után nem ritkaság. Közönségük van s az „ezerfejű Cézár” hatalmasabb, mint minden műbíráló. A mai operettekben javított orfeum-előadást kap a közönség, aminthogy Kálmán Imre sem több mint egy javított Zerkovitz. Költséget és fáradtságot nem kíméli, ha erőszakolni akarja egyik vagy másik túl tetszetős melódiáját. Zeng-zúg, celestál a zenekara, mintha összes zeneakadémiai vizsgáit le akarná egyszerre tenni. Miután igen bőbeszédű és terjengős ez a zenekar, néhol értékesebb hatásokra is ráfut, de alapjában, ha öt világrész színpadán játsszák is – csak középszerűség és tetszetős ügyesség. Énekelik is már évek óta széltében Budapesten. A szöveget Jenbach és Stein nevű emberek írták, valamivel rosszabbul, mint a zeneszerző a zenét. A mese akörül forog, hogy egy orfeumcsillagot, Vereczki Szilviát (B. Kosáry Emmi játszotta) el akar venni feleségül egy herceg. Persze ez nehéz, de mégis lehetségessé lesz négy órai színpadi kínlódás után. Az operett tárgyának kényességéhez is lehetne egy pár szavunk, de nem akarunk komolyan ehhez sem hozzányúlni. Az előadás, rendezés kifogástalan volt, a címszereplő éneke és játéka méltán tetszhetik mindenkinek. Rátkai, Latabár és Király most is a szokott módszerükkel mókázhattak. (P.V.)

Népszava, 1916. november 5.
Hirdetések

A Csárdáskirályné tegnap esti bemutatóján általános föltűnést keltett Kosáry Emma belépője, gazdag hermelindíszítéssel, amely Elkán Gyula szűcs szőrmenagyáruházában (Károly körút 19.) készült.