1914. október végén Magyar Lajos haditudósító pár nap szabadságra hazautazhatott ifjú feleségéhez, és magával vitte Przemyślből a Tábori Újság 1914. október 18-i, 12. számát. A lap tetején piros ceruzás, kézzel írt megjegyzés – egy történelem sújtotta love story dokumentuma is. 

A hadvezetés által hét nyelven kiadott és a frontra eljuttatott Tábori Újság mellett egyes helyőrségek, ezredek is kiadták — nem feltétlenül rendszeresen megjelenő — tábori újságjaikat. A przemyśli Tábori Újság a körülzárt erődben 1914 októbere és 1915 márciusa között hetente hatszor jelent meg.¹ Fejléce szerint „Megjelenik lehetőleg naponta a cs. és kir. várparancsnokság jóváhagyásával”; „Szerkesztőség: A vasúti pályaudvarban”. Az egylapos újság Lelki erő címmel közölt aláírás nélküli vezércikket, azt hangsúlyozva, hogy egy nemzet lelki nagysága, lelki ereje a háborúban nyilvánul meg a legtisztábban és büszke a hazáért hozott áldozatára.
Mindezt azt követően, hogy az ún. első galíciai hadjáratban (1914. augusztus 23. – szeptember 11.) az osztrák-magyar hadsereg vereséget szenvedett az oroszoktól. Lemberg elvesztése után, feladva Galícia keleti felét és Bukovinát, vissza kellett vonulnia a San és a Dunajec mögé, hátrahagyva a körülzárt Przemyślt.² Az orosz hadsereg szeptember 17-én kezdte meg a kulcsfontosságú erődrendszer ostromát. Az október 10-ig tartó harcokban az osztrák-magyar hadsereg 3–4000 halottat és sebesültet vesztett, az oroszok kb. 10 ezret.
A vezércikknél többet mondanak az aktuális rövid harctéri hírek. Csupa jó és biztató esemény a Monarchia katonái számára: megvertük az oroszokat, visszavertük az oroszokat, Ostende a kezeink között, a franciákat visszavertük, menekülnek a belgák, orosz elnyomatás Bukovinában, a japánoknak nincs lőszerük, Anglia és Amerika között feszültség van, az angolok félnek.
Mind a vezércikk, mind a rövid hírek a galíciai hadjáratban elszenvedett vereség okozta trauma leküzdését szolgáló hivatalos propagandát tükrözték. Ennek ellenére a katonáknak nagy szükségük volt ezekre a tábori lapokra. Nem gondoljuk, hogy kielégítette az információéhségüket, de legalább minimális kapcsolatot jelentett számukra a külvilággal.

Az itt közölt lapszámot az teszi különlegessé, hogy a tetején kézírással piros ceruzás megjegyzés olvasható: „Október 6-án volt az esküvőnk a sajtóhadiszálláson, Poprádfürdőn. Lajos ezután rögtön Przemyślbe utazott. Onnan hozta ezt az újságot. Péchy Blanka” A megjegyzés valószínűleg évtizedekkel később került a lapra, amikor Blanka már az emlékeit rendezgette, mielőtt azok levéltárba kerültek.³ Valószínűleg az utókornak kívánta jelezni, hogy miért is őrizte meg a lapot.

A húszéves kezdő színésznő, Péchy Blanka⁴ és a 23 éves újságíró, Magyar Lajos⁵ esküvőjét eredetileg 1914. augusztus 1-jére tűzték ki. Nászútjukat az Adriára és a Balkánra – a többi közt a montenegrói Cetinjébe⁶ – tervezték. Már megvoltak a hajójegyek, a szállodafoglalások is, de az esküvő elmaradt, mert július 28-án kitört a világháború, és Magyar Lajos a vezérkar mellé akkreditált tíz magyar haditudósító egyike lett.
Magyar Lajost a galíciai frontra vezényelték, de az osztrák-magyar hadsereg szeptemberi súlyos veresége után a sajtóhadiszállást hátravonták a Tátrába. Váratlan lehetőség nyílt arra, hogy – július óta először – találkozzon a jegyespár és sor kerüljön a még ha nem is nagyon ünnepélyes, de romantikus esküvőre. Péchy Blanka így emlékezett vissza ezekre a napokra⁷: „Nem sokáig maradtam vénlány… János megkért, utazzam Poprádra, amennyiben nem félek a világ szájától: ’Ha nem maradunk le az esküvővel és Maga most már a feleségem, akkor más volna a helyzet. Eleve elfogadom, ha aggályai vannak.’ Nem voltak aggályaim. Bíró Lajos éppen Pesten volt és magával vitt. János egy végtelenül szeretetreméltó családnál szerzett nekem szobát. Elhatároztuk, hogy diszpenzációval⁸ megesküszünk és a Csorba-tónál töltjük a mézesheteket. A háború azonban ismét felborította terveinket. Przemyślt visszafoglaltuk és a haditudósítók parancsot kaptak, hogy október hatodikán éjjel utazzanak oda. János reggel K. u. K. nyílt paranccsal bekocsizott Lőcsére, hogy megszerezze a diszpenzációt. Már megvacsoráztunk (ma is emlékszem a brindzás nokedlira), amikor János visszaérkezett. Hozta az engedélyt, vitt az anyakönyvvezetőhöz, akit néhány haditudósító ágyból vert fel. Petróleumlámpa fényénél adott össze minket. Esküvőnk korántsem volt ünnepélyes, de annál romantikusabb. Még a zápor sem hiányzott. Ernyők alatt futott a néhánytagú násznép a vendéglőbe, hogy János, aki egész nap egyetlen falatot sem evett, elutazás előtt gyorsan harapjon valamit. Útközben azt mondtam: – Na hát, reggel nem gondoltam, hogy mint lány kelek fel és mint asszony fekszem le. – De azt sem gondolta, hogy mint asszony fekszik le, és mint lány kel fel – súgta válaszul. Nem engedte, hogy a pályaudvarra kísérjem…” ⁹

De ez csak a történelem sújtotta love story első fejezete volt. A házasság mindössze néhány évig tartott, mert a háború és a forradalmak után Magyar Lajost bebörtönözték, majd fogolycserével a Szovjetunióba került, ahol 20 évvel később koholt vádak alapján kivégezték.¹⁰ Blanka egész életében őrizte az emlékét.

Közli: Hajdu András

 

Tábori újság

Przemyśl, 1914. október 18.

Lelki erő

A háború nem gyerekjáték!

Fiatal életek ezrei mennek tönkre. Szorgalommal és takarékossággal szerzett vagyonok pusztulnak el. Agg szülők és ifjú hitvesek kínos aggodalma, özvegyek és árvák jajkiáltása ostromolja az Isten trónját. Virágzó országrészek romhalmazzá lesznek. A tömérdek szenvedés és nélkülözés szinte hozzátartozik a háború fogalmához. De viszont a háborúban nyilvánul meg a legtisztábban egy nemzet lelki nagysága, lelki ereje. Mert a háború a legszebb erények kifejtésére és gyakorlására nyújt alkalmat és állandó buzdítást.

A háborúban az altruizmus a legmagasabb fokra emelkedik. Az önző egyéni érdekek és célok mind háttérbe szorulnak. Előtérbe lép egy nagy eszme: a haza java és boldogulása, amelyért mindenki mindenét áldozatul hozza. A háborúban teremnek az önfeláldozó hazaszeretetnek azok a fényes példái, amiket feljegyez a történelem, s amin lelkesedik és tanul a késő nemzedék.

A bátorságnak és a férfias önállóságnak is a háborúban nyílik meg a tere. A békés korszak polgára bizonyos fokig mindig gyámság alatt áll. Ha sérelmet szenved, a bíróhoz kell mennie. Védelméért a rendőrséghez fordul. – A háborúban pedig megfeszül a harcos acélos karján az izom, és a férfi imponáló ereje hárítja el azt a csapást, amit az ellenség szeretteinek és hazájának szánt. Lesújt a rátörő ellenségre és az isteni igazságszolgáltatás eszközévé és részesévé válik.

A háború sok szenvedéssel és nélkülözéssel jár. Mindezt türelemmel, férfiasan elviselni a legszebb harci erény. Nagy erkölcsi erő kell hozzá. Ahol ez az erkölcsi erő megvan, ott biztos a győzelem sokszoros túlerővel – sokmilliós, lélek nélküli tömeggel – szemben is.

De a nemzet erkölcsi ereje nemcsak a harcosok önzetlen hazafiságában és bátorságában, nemcsak a katonák türelmes kitartásában nyilvánul meg. Éppen ennyire fokmérője annak az otthon maradott hozzátartozók magatartása is.

Az a nemzet, amely igazáról meggyőződve, s az igaz ügy diadalában bízva veszi fel a rákényszerített harcot, az a nemzet nem siránkozik. Nem jajveszékel. Nem adja át magát a kishitű kétségbeesésnek, hanem türelemmel és néma méltósággal viseli a rámért csapásokat. Büszke arra, hogy a hazáért hozott áldozatával és megszentelt néma fájdalmával ő is hozzájárulhat a haza felvirágzásához.

Így viseli magát a nagy német nép. Ott nem hordanak külső gyászt. Míg a francia városok utcáin nem látni egyebet, mint fekete színt és komor gyászpompát, addig a németeknél száműzve van a gyásszal való hivalkodás.

Hej, pedig de sok gyász van náluk is a szívekben. Hány öreg szülő érzi maga körül az ő kis világát összeomlani, hány ifjú hitves siratja elvesztett boldogságát, hány árva érzi magát borzasztóan elhagyatottnak. De némán gyászolnak lelkükben, mert érzik, hogy az egyéni gyásznak el kell törpülni a nemzeti ügy reményteljes jövője mellett.

Azok, akik már meghozták a legnagyobb emberi áldozatot, akiknek már volna kit gyászolniok, azok egy kis plakettet kapnak, ezzel a felírással:

„Örömmel adtam egy büszke főt a hazának.”

Ez a németek gyásza. Ez a németek ereje. Bizony nem idegen nekünk ez a példa! A történelem tanúsága szerint a magyar anya, a magyar hitves is így gyászolja elveszett boldogságát. Hiszen a költő is azt énekli a magyar anyáról, hogy:

Egyik fiát nem siratja,

A másikat meg odaadja,

És azt mondja: Csak előre!

… A nemzet életerejét a csapások próbálják ki. Amelyik nemzet tud méltóságosan szenvedni, az méltó arra, hogy éljen.

Az ezeréves harcokban és küzdelmekben megedzett magyar nemzetet ennek a háborúnak a szenvedései sem fogják gyengének találni!

 

Hadi hírek

Przemyśl körül.

A harcok Stary Sambortól a San folyó torkolatáig folynak. ¹¹

A Kárpátokban.

A Máramaros megyébe betört oroszokat Rahónál¹² megvertük. Az ellenség menekül. A fekete Bistrica mentén az oroszok Rafailow Zielone felé menekülnek.

Kelet-Poroszország.

F. hó 14-én az oroszok ismét támadást intéztek Lyck ellen,¹³ de vissza lettek vetve. 8000 orosz hadifogoly esett kezeink közé.

Belgium.

Folyó hó 14-én Brügge, f. hó 15-én Ostende jutott kezeink közé.

Franciák.

A franciák Reims-től északnyugatra támadást kíséreltek meg, de visszaverettek.

Belga menekülők.

Angliában 160000, Hollandiában 60000 belga menekülő van.

Orosz elnyomatás.

Bukarestbe érkező bukovinai menekülők rémes dolgokat beszélnek arról az elnyomatásról, amit az oroszoktól szenvednek.

Japán.

Tshingtau ostroma halasztást szenved, mert a japánoknak nincs lőszerük.

Anglia.

Anglia a fagyapotot hadi dugárunak minősítette, amit az Egyesült Államok nem hajlandók elismerni. Ez az angol-amerikai feszültség oka. A feszültség egyre nő. Angliába megérkezett az első kanadai újonckontingens s kiképzése folyamatban van.

A búrok mozgolódnak az angolok ellen. Az ostromállapot kihirdetése lesz a felelete.

Angliában nagyon félnek a német léghajóktól, s a napi parancsok megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak.

Németek betörése angol területre nincs kizárva.

PIL 714. f. 2. ő. e. 1. lap – Eredeti nyomtatvány