1914. október végén Magyar Lajos haditudósító pár nap szabadságra hazautazhatott ifjú feleségéhez, és magával vitte Przemyślből a Tábori Újság 1914. október 18-i, 12. számát. A lap tetején piros ceruzás, kézzel írt megjegyzés – egy történelem sújtotta love story dokumentuma is.
„Magyarország kapujának” nevezték a száz évvel ezelőtt elesett Przemyśl-i erődrendszert, amely az egyik legnagyobb volt Európában. A verdunivel szinte egy lapon említhető, noha a 19. század utolsó évtizedeiben építeni kezdett és az első világháború kitörése idején még be nem fejezett,
A haditudósító élete gyakran forog veszélyben. Maga a műfaj az 1850-es években megvívott krími háborúban született: a 19. század közepére jutott el az emberiség oda, hogy ha csak a sajtó szintjén is, de a háborút a média a polgári otthonok közelségébe hozza, ezért rendszeres helyszíni tudósításokat közölt.
Az orosz seregek elfoglalták az 1914. november 5-e óta ostromolt Przemysl várát. Több mint 140.000 Monarchia-beli katona és tiszt esett fogságba.
Jászai Mari sikeréről számolt be a Pesti Hírlap 1918. június 22-én. A nemzet ünnepelt színésznője a Magyar Színházban lépett fel a Jókai regényéből készült A kőszívű ember fiai című színdarabban. A mű sikerességét az újság nagyrészt „az illusztris vendégművésznőnek” tulajdonította. Jászai vendégszereplése nem véletlen:
“Thury Károly pápai kamarás, csongrádi plébános, megható levélben azt közli a Pesti Hírlappal, hogy a Przemyslben 1915. május 28-án hősi halált halt Polyák István Csongrádon élő családja támasz és segítség nélkül, nagy nyomorban sínylődik. Nincs senki, aki Polyák István három kicsiny árvájáról gondoskodjék.”
„Háborús versei ugyanis nem egyszerűen a világháborúban szerzett benyomásait örökítik meg, hanem a magyar harci dicsőségnek a világháborúban való megnyilvánulását a régi vitézi erények egyenes folytatásának tüntetik föl. A hadra keléskor pompás szivárvány indult a földről, mely átívelve az űrt, egyenesen Csaba útjával kötötte össze
