Az áruellátó központok, vagyis a háborús hiánygazdaságban az áruelosztást szabályozó hivatalok működését bírálta Az Est. Nem csupán a cikk főcíme („A központok legújabb visszaélései”) volt beszédes, hanem az alcímei is: „Visszatartják az árut. Elősegítik a lánckereskedelmet. Újabb rendelet jön ellenük”. A cikk szerint az elosztóközpontok „végtelen visszaéléseinek hosszú sorozata újabbakkal gazdagodott” – a fogyasztóktól mind sűrűbben érkeztek a panaszok, hogy nem lehet tőlük árut kapni. Az ellátási nehézségekért a központok a rossz közlekedést, a csökkenő termelést és a szénhiányt okolták. A lap szerint viszont „sok központ éppúgy spekulál, mint a legutolsó lánckereskedő: visszatartja, halmozza az árut és arra spekulál, hogy az áruhiány majd megdrágítja az árakat”. Ez felkeltette a Központi Árvizsgáló Bizottság figyelmét is, amely a visszaélések miatt vizsgálatot rendelt el.
Az 1917–18-as áruhiányt tíz évvel később Teleszky János, az 1917-ig a pénzügyminiszteri tisztséget betöltő politikus-szakértő elemezte: „az áruhiány fokozódása a Monarchia két államának egymásközti viszonyában is károsan éreztette hatását. Ausztria kifogásolta, hogy Magyarország nem eléggé látja el élelemmel, hogy Magyarországban az élelmezési viszonyok sokkal jobbak, mint Ausztriában, viszont Magyarországon nem voltak megelégedve az osztrák részről szállított szénmennyiséggel”. A magyarok kritizálták az osztrák iparcikkek drágaságát és azt, hogy a Lajtán túli ipar a hadiszállításokon többet profitált, mint a magyar ipar. A két fél próbált megegyezni: „1917 március havában egy közös élelmezési bizottságot, április havában pedig közös szénbizottságot állítottak fel.” Az utóbbi elsősorban a külföldi (német) importszén elosztásával foglalkozott.
1918-ban a központi hatalmak reménykedtek az élelmezési helyzet javulásában, illetve az anyaghiány csökkentésében „az ukrán, román és orosz békeszerződésekhez és az azokhoz fűződő áruforgalmi és gazdasági megállapodások” miatt. Ám „az áruforgalom tényleges lebonyolítása Ausztriával és Németországgal közösen intéztetett, s bár ezek a megállapodások a helyzet enyhítéséhez némileg hozzájárultak, a hozzájuk fűzött várakozások különböző okokból” – elsősorban a zavaros ukrán helyzet miatt – nem váltak be. Teleszky megkerülte azt a kérdést, hogy a németek szava döntött az áruelosztásban, így ha volt is némi termény vagy iparcikk a megszállt keleti területeken, az elsődlegesen nem a Monarchiába került.

Felhasznált irodalom:
A központok legújabb visszaélései = Az Est, 1918. október 26.
Teleszky János: A magyar állam pénzügyei a háború alatt. Budapest, 1927.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. október 26.
A központok legújabb visszaélései

Visszatartják az árut. Elősegítik a lánckereskedelmet. Újabb rendelet jön ellenük

— Az Est tudósítójától —

A központok végtelen visszaéléseinek hosszú sorozata újabbakkal gazdagodott. Az utóbbi időben egyre sűrűbben érkeznek az illetékes fórumok elé olyan panaszok, hogy a központoktól nem lehet árut kapni és valahányszor reklamációt adnak be, a válasz mindig az, hogy forgalmi akadályok vannak, csökken a termelés, nincs szén és más hasonló jól ismert kifogás védi a központ eljárását.
A valóság ezzel szemben az, hogy sok központ épp úgy spekulál, mint a legutolsó lánckereskedő: visszatartja, halmozza az árut és arra spekulál, hogy az áruhiány majd megdrágítja az árakat, a megdrágult árak magasabb maximálást, a magasabban maximált árak pedig újabb hasznot biztosítanak a központnak és a nagyobb haszon magasabb tantième-t juttat a központok vezetőinek. A kiutalások megszorítása viszont nagy áruhiányt és a nagy áruhiány a lánckereskedelem megerősödését és a csempészés megnövekedését vonja maga után.
Az árak ilyen úton létrejött drágulása felkeltette a Központi Árvizsgáló Bizottság figyelmét is, amely, mint halljuk, elhatározta, hogy egyes központok e legújabb fajta visszaélését szigorú vizsgálat tárgyává teszi. A legközelebbi napokban rendelet fog megjelenni, amely erre vonatkozó szigorú utasításokat fog tartalmazni és azt hisszük, hogy ha a bizottság a helyes szándékú rendeletet könyörtelen szigorral fogja végrehajtani, akkor nagyon dicséretes munkát fog végezni, mert ilyen visszaélésekről mi is tudunk és a különböző szakmákban érezhető áruhiány és árfelhajtás tényleg bizonyos központok vezetőinek sajátságos üzleti politikájával függ össze.