Sándor János, Teleszky János, Balogh Jenő, Hazai Samu, Burián István, Jankovich Béla, Ghillányi Imre, Harkányi János, Pejacsevich Tivadar. Ma akár 40 millió forintos kérdésnek is fel lehet tenni azt, ami száz éve 40 forintos kérdés lett volna a Legyen Ön is milliomos! korabeli verziójában: mi köti össze ezt a kilenc úriembert? Mivel nem szerepel közöttük nő, azt azért sejthetjük, hogy vagy az 1913/14-es bajnokságot megnyerő MTK labdarúgó-csapatának tagjai, vagy politikusokról van szó. Nos, az utóbbi: a nevezett urak a Nemzeti Munkapárt prominens képviselői, akik Tisza István 1913-ban alakított kormányának voltak tagjai a háború kitörésekor.
A hardcore történelemrajongóknak talán ismerős lehet Hazai Samu vagy Burián István neve. A Kohn Sámuelként anyakönyvezett Hazai pályáját a zsidóság dualizmus kori asszimilációjának igazi sikertörténeteként lehetne tárgyalni, hiszen a Ludovika elvégzése után a katonai ranglétrán fokozatosan előrehaladva 1907-ben tábornokká léptették elő. Nem ő volt az egyetlen eredetileg izraelita vallású tiszt, de korai kikeresztelkedése és névmagyarosítása után ő érte el a legmagasabb rendfokozatot közülük. 1912-ben a bárói címet is elnyerte a véderőreform megalkotásáért és megvalósításáért. A klasszikus diplomáciai karriert megjárt Burián pedig egyike volt azon minisztereknek, akik a magyar és osztrák birodalom-fél közös ügyeit (pénzügyek, külügy, közös hadügyek) igazgatták: a világháború előtt a pénzügyek, 1915-től 1917-ig pedig a külügyek irányítását bízta rá az uralkodó. Utóbbi Ferenc József kiemelt bizalmáról tanúskodott, ám Buriánnak sem Olaszországot, sem Romániát nem sikerült meggyőzni a semlegességről.
A többiekről az utókor keveset tud. Pedig Jankovich Béla nevéhez jelentős közgazdaságtudományi teljesítmény kötődik, a hazai közegben szokatlan módon matematikai módszereket is alkalmazott kutatásai során. Teleszky János és Balogh Jenő tipikus köztisztviselői pályát futott be, akárcsak a megyei közigazgatásból indulva a belügy élére kerülő Sándor János, amelynek csúcsa a miniszteri kinevezés lett. A kereskedelmi, banki pályáról érkező Harkányi János Hazaihoz hasonlóan zsidó családból származott, majd lett később báró és miniszter.
1916 szeptemberében Az Est arról tudósított, hogy politikai berkekben „koncentrációs kabinet”, avagy koalíciós kormányzás jöhet létre. A beszámoló szerint erre az akkori ellenzék két legjelentősebb vezetője, Apponyi Albert gróf és ifjabb Andrássy Gyula gróf is hajlott volna. A lap talán annyira valószínűnek vélte a kormányátalakítást, hogy másnap már vezércikkben alázta meg Tisza minden miniszterét. Ebben a szerkesztőség azt az álláspontját fejtette ki, hogy az ellenzéki politikusok bevonására nem azért van szükség, hogy ezzel „megvásárolják” az ellenzék lojalitását vagy éppen a háborúk idején nem példátlan módon a nemzet egységét fejezzék ki. Az okok egyszerűbbek és brutálisabbak voltak a lap szerint: a Tisza-kabinet tagjai jelentéktelen hivatalnokok, akiknél fajsúlyosabb, nagyobb formátumú egyéniségekre van szükség a rendkívüli időkben. A „világ történetének talán legválságosabb idejében Tisza kabinetje, Tiszát és talán egy-két társát leszámítva, a jelentéktelenség legszürkébb színét mutatja. Nemcsak mint politikusok vesznek el az események óriási méreteiben, hanem mint szakemberek és szervezők sem állják meg a helyüket.” – mondta ki a kegyetlen ítéletet a vezércikk.
A Tisza-kormány átalakítására azonban mégsem került sor, leváltására is csak Ferenc József halála után. Az 1917 nyarán hivatalba lépő – rövid életű – Esterházy-kormány valóban koalíciós jellegű lett, amelyben számos addigi ellenzéki politikus közt Apponyi Albert is helyet kapott, azonban a miniszterelnöki poszt első számú várományosa, ifjabb Andrássy Gyula nem.
Felhasznált irodalom:
Nem azért = Az Est, 1916. szeptember 10.
Készítette: Takács Róbert

Az Est, 1916. szeptember 10.