Pesti Napló

A megbocsátás erénye

Az új uralkodó megkoronázása alkalmából kihirdetett amnesztia az ilyenkor szokásos gesztusok egyike volt. IV. Károly trónra lépése alkalmából is megindultak az erre vonatkozó tárgyalások – hiszen amnesztiát csak az igazságügy-miniszter előterjesztésére hirdethetett. A háborús pszichózis közepette ez azonban még a szokásosnál is bonyolultabbnak bizonyult, hiszen a háborús erőfeszítést akadályozók esetében gyakorolt közkegyelem rosszul vette volna ki magát. Másfelől viszont azzal is számolniuk kellett, hogy sok esetben a közönség inkább szimpatizált az elítéltekkel, például a hadisegélyt a jogosultság megszűnte után is felvevő hadiözvegyekkel. Az igazságügy-miniszter vezette megbeszélések – ahol a hadsereg képviselői is szerepet kaptak, hiszen az amnesztia a katonai bűncselekményeket is érintette – nyomán a Pesti Napló igyekezett megnyugtatni a közönséget: csak az arra méltóak részesülnek majd amnesztiában.
Még egy kérdésben próbálta megnyugtatni a lap az olvasókat. Mint kiemelték, az amnesztia az egyetlen lehetőség arra, hogy az uralkodó elítélt miniszternek kegyelmezzen meg. Az 1848-as áprilisi törvények nem véletlenül teremtették meg a kormánytagok parlamenti bíráskodás általi felelősségre vonását (lényegében ezen keresztül érvényesült a kormány parlamenti felelőssége), az uralkodói kegyelem kizárása pedig azért volt fontos, mert megakadályozhatta, hogy a király törvénytelenül fellépő miniszterelnököt fedezzen az országgyűléssel szemben, biztosítva büntetlenségét. Szerencsére azonban, jegyezte meg a lap, ez a kérdés nem volt aktuális, hiszen egyetlen elítélt miniszter sem volt 1916 decemberében.

Felhasznált irodalom:
Általános amnesztia = Pesti Napló, 1916. december 10.

Készítette: Egry Gábor

Általános amnesztia.
Pesti Napló, 1916. december 10.