A politikáról való beszéd az első világháború előtt sem nélkülözte a lekicsinylő elemeket. Az úri huncutság, a pártoskodás és korteskedés képzete, az egyszerű ember minimális befolyása népszerű fordulatai voltak bármely politikai beszédnek. Annál is inkább, mert a modernizációval, az iskolázottság terjedésével, a lassú anyagi gyarapodással párhuzamosan egyre nehezebben volt elvitatható a tömegektől a politikai részvétel joga, mindenek előtt a választójog kiterjesztése. Amit korábban éppen azzal az indokkal tagadtak meg tőlük, hogy nem elég érettek és nem elég függetlenek az önálló döntéshez.
A Pesti Napló az elhunyt Márkus József helyére kiírt erzsébetvárosi képviselőválasztás kapcsán arról értekezett, hogy a világháború nyomán a politika, sőt, még a pártpolitika is megváltozik. A lövészárokból hazatérő tömegek immár nem csak azt értik meg, hogy a politika nem csak a nagy szavakról, hanem alapvető kérdésekről – pl. kenyér, munka, biztonság – (is)szól, ráadásul még azt is, hogy a politika élet-halál kérdése is lehet. A béke végre elhozza majd a politika újjászületését is.

Készítette: Egry Gábor

Képviselőválasztás. = Pesti Napló, 1915. április 11.