Egyik nagy történelmi sportlegendánk, hogy Magyarország 1920-ban olimpiát rendezhetett volna, ha nem jön közbe az I. világháború. A helyzet azonban ennél valamivel bonyolultabb.

A modern olimpiák története 1896-tól datálódik, amikor Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére a két évvel korábban alapított Nemzetközi Olimpiai Bizottság megszervezte az első nagy nemzetközi versengést Athénban. A helyszín – az I. Theodosius császár által betiltott antik görög sporteszmény felújításáról volt szó – adta magát, ám az előkészületek nehézségei miatt a NOB magyar alapító tagja, Kemény Ferenc pedagógus és békeharcos felvetését, miszerint a millenniumi lázban égő magyar főváros is otthont adhatna a nemzetközi seregszemlének, Coubertin báró is megfontolandónak tartotta. Budapest a századforduló után sem tett le ambícióiról, és a 20. (majd a 21.) században több ízben felmerült – így 1914-ben és 1955-ben –, hogy a magyar főváros megpályázza a rendezés jogát. Erre legnagyobb esélye az 1920-as olimpia alkalmával nyílt volna.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1914 júniusában Párizsban ülésezett, ahol szó volt az 1920-ban rendezendő olimpiai játékok helyszínéről is, de a leghevesebb viták nem erről folytak, hanem akörül zajlottak, hogy mely államoknak legyen joguk részt venni. Athénban mindössze 14 nemzet sportolói gyűltek össze, míg a további olimpiákon 20 és 30 között mozgott a részt vevő nemzetek száma, kivéve az 1904-es St. Louis-i olimpiát, ahol csak 12, úgy hogy a 651 olimpikon közül 523 az USA-t, 52 Kanadát képviselte. A párizsi kongresszuson a Svédországot képviselő Viktor Gustaf Balck az orosz NOB-taggal került heves vitába, miután előbbi az önálló államisággal nem rendelkező Finnország indulását lehetővé tevő javaslatot nyújtott be – mivel az Orosz Birodalomhoz tartozó Finnország a londoni és stockholmi olimpián is részt vett már. Ám a legélesebben az osztrák sportdiplomácia tiltakozott az indítvány ellen, mert az az önálló cseh csapat nevezését is felvillantotta, miközben addig a Monarchiát csak osztrák és magyar csapat képviselte.

A függő ügyek közé tartozott a téli sportok kérdése is. Külön téli olimpiát 1924-ig nem rendeztek, de svéd szervezéssel 1901-től két-, majd négyévente megrendezték az ún. Északi Játékokat. A viadalt az I. világháború kitörése előtt öt alkalommal tartották meg, az 1903-as oslói kivételével mindig Stockholmban. Műsorában a jégkorong, a sísportok, a szánkózás, a curling és a jégkoronghoz hasonló, de labdával játszott bandy szerepelt, sőt vívó- és úszóversenyeket is rendeztek. A NOB úgy tervezte, hogy az 1916-os berlini olimpia programjába a sí- és jégkorong- versenyt is felveszik. Végül a téli sportok 1924-ben kerültek be az olimpiák műsorába – külön rendezvényként, de 1924-ben még mindkettőt a Francia Olimpiai Bizottság szervezte.

1914 júniusának végén a NOB párizsi kongresszusán valóban tartottak egy szavazást arról, hol rendezzék a hat évvel később esedékes olimpiai játékokat, amelyen Budapest kapta a legtöbb szavazatot Antwerpen és Lyon előtt. Ugyanakkor a NOB akkori szabályai értelmében végleges döntést csak az olimpia idején és helyszínén tartott kongresszus hozhatott, ezenfelül az 1912-es londoni olimpián tartott kongresszus alkalmával Róma már előzetesen jogot kapott az 1920-as olimpia megrendezésére. Az 1916-os olimpiát – a világháború kellős közepén, amit persze korábban senki sem tudhatott – nem tarthatták meg, míg az 1920-as olimpia rendezési jogát a belgiumi Antwerpen kapta meg. Magyarország pedig nemcsak a rendezés lehetőségéről maradt le, de a NOB döntése értelmében – mint vesztes ország – az olimpián sem vehetett részt.

Felhasznált irodalom:
Izgalmas kongresszusi ülés = Az Est, 1914. június 18.
Hol lesz az 1920-iki olympiád? = Az Est, 1914. június 25.

 
Készítette: Takács Róbert