Budapesti Hírlap

A botrányos nyaraltatásról a magyar gyerekek említése nélkül beszél a király

Címkék
gyerek, nyaralás

Elképesztő körülmények közé kerültek az adriai jutalomüdülésre szállított magyar munkásgyerekek 1918 nyarán. A kivételes pihenési lehetőség végül korántsem bizonyult rózsásnak: a gyerekek egyaránt nélkülözték a vizet, élelmet, takarót és rendes szállást is. Bár közel jártak a vízhez, sokszor a tengerpartra se jutottak ki, koszos és sötét házak porában játszottak. De még így is kivételes helyzetben voltak, hiszen időnként legalább ellátták őket élelemmel – Magyarországról. Ez óriási feszültséget okozott a helyi délszláv lakosság és az „üdültetett” gyerekek között. Járványok is pusztítottak a kicsik között, még halálos áldozata is volt a gyermeknyaraltatásnak. Ráadásul minderről a lapok nem is számoltak be az első időben (különösen a Népszava nem, mert a szociáldemokraták áttételesen érintettek voltak a szervezésben, még ha a felelősség nagy része nem is őket terhelte). Végül a katonaság beavatkozása volt szükséges ahhoz, hogy a gyerekeket valamennyire mégiscsak ellássák a döntően szlovének, olaszok, horvátok lakta adriai tengerparton. Mindezek után nem volt meglepő, hogy ugyan a gyerekcsapat indulásakor sok előkelőség kiment a budapesti pályaudvarra, a rongyokban, éhesen visszaérkező magyar gyerekek fogadására már csak néhány illetékes merészkedett ki a Keletibe.
Az ügy óriási vihart kavart, ugyanis a gyermeknyaraltatást eredetileg Károly királyról nevezték el, és a botrány a Habsburg uralkodó nevét sározta be. Károly ezek után a magyar gyerekek fogadásán meg sem jelent Budapesten. Bezzeg nem így tett az osztrák gyerekek fogadásakor! Sokak szerint ugyanis a magyar gyerekek nyaraltatása alibi volt ahhoz, hogy jóval több osztrák gyereket az élelmiszerrel jobban ellátott Magyarországon „nyaraltassanak”, vagyis inkább feltápláljanak. Az osztrák gyerekek ugyanis a nélkülöző Ausztriából jöhettek hozzánk, aminek valószínűleg tényleg örülhettek, máskülönben Károly nem mert volna kimenni a fogadásukra. Sőt, ezt úgy tette, hogy amikor az osztrák gyerekeket üdvözölte bécsi visszaérkezésükkor, egyetlen szót sem szólt a magyar gyerekekről, a pesti munkásgyerekek adriai nélkülözéséről. A hatalomhoz lojális Budapesti Hírlap így írt Károly szeptember 26-i „jelenéséről”: „A királyi pár ma délben megjelent a Reichsbrücke melletti hajóállomáson, hogy fogadják a magyarországi nyaralásból visszaérkező bécsi, mintegy 450 gyermeket. (…) A király és a királyné a hajóra ment, ahol örömmel győződtek meg róla, hogy a gyermekek kitűnő színben vannak.” Majd a háború miatt nélkülöző bécsi lakosságot biztosította együttérzéséről az uralkodó, s kiemelte: „A szenvedések legsúlyosabban a gyermekeket érintik. Őket, kik jövőnket testesítik meg, kiknek a leggondosabb ápolásra van szükségük, akiket a háború folytán az a veszedelem fenyeget, hogy elhervadnak és erőtlen generációvá nőnek fel, nekik és szüleiknek könnyítést szerezni volt a célja ennek az akciónak, mely ma örvendetes befejezésre jutott, a mi nagy részben hűséges Magyarországom lakosságának fölöttébb barátságos előzékenységének köszönhető.” A magyar gyerekekről tehát nem, de az „előzékeny” magyar ellátásról azért megemlékezett az uralkodó.

Felhasznált irodalom:
Károly Király a gyermeknyaraltatásról = Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 27.
Szegő Iván Miklós: A Monarchia bukásának jelképe: az 1918-as „királyi” gyereknyaraltatás kudarca. I. rész = Elsovh.hu.
Szegő Iván Miklós: A Monarchia bukásának jelképe: az 1918-as „királyi” gyereknyaraltatás kudarca. II. rész = Elsovh.hu.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 27.
Károly Király a gyermeknyaraltatásról

Bécs, szept. 26.

A királyi pár ma délben megjelent a Reichsbrücke melletti hajóállomáson, hogy fogadják a magyarországi nyaralásból visszaérkező bécsi, mintegy 450 gyermeket. A királyi páron kívül a belügyminiszter, Landwehr vezérőrnagy, a közös élelmező-bizottság elnöke, számos hivatali személy és nagyszámú közönség is gyülekezett a hajóállomás körül. A király és a királyné a hajóra ment, ahol örömmel győződtek meg róla, hogy a gyermekek kitűnő színben vannak.
Hierhammer alpolgármester a hídon beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a gyermekek frissen és megerősödve tértek vissza és ezzel megnyugtatnak bennünket, hogy az előttünk álló kemény telet jól ki fogják bírni. Gyermekeinket, mondotta a szónok, a vendégszerető Magyarország testvéri szeretettel ápolta és élelmezte és ők a nyaralást sohasem fogják elfelejteni s így apostolai lesznek a két állam testvéri összetartásának, melyeket elválaszthatatlanul és oszthatatlanul egyesít felséged személye. Az alpolgármester ezután mély hálával mondott köszönetet a királyi párnák, majd így folytatta: Második köszönetünk Lajtán túli testvéreinket illeti meg, kik gyermekeinket, oly vendégszerető módon fogadták és akik a magyar vendégszeretetet oly pompás módon mutatták be gyermekeinknek, A barátság e bizonyítékait sohasem fogjuk elfelejteni. Magyarországot, melyet annyi nagy költőnk lelkesedéssel énekelt meg, e nyár közelebb hozta hozzánk. Az alpolgármester végül fölszólította a gyermekeket, hogy hálájuk jeléül éljenezzék meg a királyi párt.
Károly király így válaszolt:
— Köszönöm a hazafias szavakat, melyeket ön, alpolgármester úr, mint szeretett Bécs székesfővárosom képviselője, hozzám és a császárnéhoz intézett. A több mint négy év óta tartó háború, melynek mielőbbi bevégződésére vágyunk valamennyien, óriás terheket ró a lakosságra, amely állhatatosan viseli a szenvedéseket abban a tudatban, hogy mi valamennyien nem akarunk mást, mint hogy hazai földünkön zavartalanul és békésen élhessünk. Csak ez értelemben védik vérükkel és életükkel a haza bátor fiai a közös létet; készséges önfeláldozással állják a mögöttes országrész hősei, nem utolsó sorban a nők az államnak szükségből és veszedelemből való megmentéséért folyó súlyos küzdelmet. Hűséges Bécs székesfővárosomnak lakossága, melynek hazafias ragaszkodásán én és a császárné minden alkalommal örvendünk, bátor kitartással elől jár a legsúlyosabb áldozatok türelmes elviselésében. Hiszen a lakosság érzi, hogy én és a császárné szívvel és lélekkel vele egyek vagyunk abban és minden gondolatunkat arra irányítjuk, hogy Isten segítségével népeimet a keserű megpróbáltatásból megszabadítsam és a rendezett lét lehetőségét biztosítsam nekik. A szenvedések legsúlyosabban a gyermekeket érintik. Őket, kik jövőnket testesítik meg, kiknek a leggondosabb ápolásra van szükségük, akiket a háború folytán az a veszedelem fenyeget, hogy elhervadnak és erőtlen generációvá nőnek fel, nekik és szüleiknek könnyítést szerezni volt a célja ennek az akciónak, mely ma örvendetes befejezésre jutott, ami nagy részben hűséges Magyarországom lakosságának fölöttébb barátságos előzékenységének köszönhető. Én és a császárné örülünk, hogy benneteket, kedves gyermekek, jó színben látunk visszatérni. Bárha az üdülés, amelyben részetek volt, még soká kedvező hatással volna. Legyetek szüleiteknek vigasza, tanítóitoknak öröme és nézzetek oly jövőnek elébe, mely szabadabb és szebb, mint a jelen. Adja Isten, hogy így legyen.
A királyi pár ezután körüljárt a fedélzeten és majdnem minden gyermeket megszólított. Azután elhagyta a hajót s a kikötő előtt elvonultatta maga előtt a gyermekeket. A királyi pár nagyon örült egy gyermekcsoportnak, amely a magyar himnuszt énekelte. A király megkérdezte az egyik felügyelőt, hegy a gyermekek megtanultak-e némileg magyarul, mire a felügyelő igenlően válaszolt. A király azt a reményét fejezte ki, hogy a jótékony akció Ausztria és Magyarország lakossága közölt új köteléket teremtett meg. Az egybegyűlt tömeg éljenzése között hagyta el a királyi pár a kikötőt.