Pesti Napló

Az autóforgalom korlátozása és a „hadirendszámos” bulldog

Címkék
autó

Ironikus hangulatba került a Pesti Napló munkatársa, amikor meglátott a pesti utcán egy „hadirendszámos” autót. Ezek a gépkocsik mentesültek az 1918 tavaszától érvényben lévő korlátozás alól – a rendelkezésről a Világ számolt be még februárban. Eszerint „csak azok a személyszállító automobilok közlekedhetnek”, amelyek üzemben tartására a kereskedelmi miniszter engedélyt adott. „Ezek a gépkocsik háromszög alakú piros-fehér színű úgynevezett hadirendszám táblákkal szereltetnek fel” – írta a Világ. Persze a korlátozást már az első napokban sem tartották be, azok is használták az autójukat, akik nem kértek rá engedélyt. Az első razziák egyikén rögtön Gerbeaud Emil is lebukott – erről Az Est számolt be április elején. Később az ellenőrzések megint lanyhultak, s erről szól egy ironikusnak szánt, Bulldog az autóban című írás a Pesti Naplóban. A lap szerzője 1918. szeptember 29-én leírta, hogy egy hadirendszámos autó hajtott el előtte nemrégiben. Amikor kérdőre vonta a mellette álló rendőrbiztost, hogy miért nem intézkedik, hiszen az autóban réz nyakörves bulldog ült (hadirendszámos autót csak indokolt esetben lehetett üzemeltetni, a kutyasétáltatásról pedig a vonatkozó rendelet nem tett említést), a hatósági közeg mentegetőzni kezdett: „Kérem, nagyságos úr, nem lehessen tudni, nekem már sok bajom volt abból, ha egy ilyen autót leigazoltattam. (…) És kérem, tessen elhinni, annyi mindenféle központ van most, aminek az élén valami nagy kutya áll, hogy a végén még kiderült volna, hogy ennek a bulldognak is joga van a hadiautóhoz. Mert hát kérem nagyságos úr, higgye el, ebben a furcsa világban igazán nem lehessen tudni…” Itt olyan elosztó központokra gondolhatott a rendőr, amelyek a Monarchia végnapjaiban az áruellátásról gondoskodni hivatottak voltak. A hadigazdálkodás során ugyanis már akkora volt a hiány, hogy számos terméket már csak adminisztratív elosztással lehetett eljuttatni a fogyasztókhoz (vagy még úgy sem). A szerző aztán így zárta az írást: „arra gondoltam, hogy Caligula császárnak, ha most élne, úgy bizonyára nem paripája, de bullyja volna, és ha kutyája volna, bizonyára azt nem szenátornak neveztetné ki, de talán valami új szalonnaközpont igazgatójának inkább, mert a közmondás szerint igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna, de hogy egy ilyen központot el nem vezérigazgathatna, azt még a közmondás sem mondja.”

Felhasznált irodalom:
(ü.): Bulldog az autóban = Pesti Napló, 1918. szeptember 29.
152/1918. alisp. eln. sz. körrendelet a személyszállító géperejű járművek üzemének és üzemanyagának korlátozása tárgyában  = Baranyavármegye Hivatalos Lapja, 1918. április 4.
Az autóforgalom korlátozása = Világ, 1918. február 22.
Razzia az autókra = Az Est, 1918. április 4.

Készítette: Szegő Iván Miklós


Pesti Napló, 1918. szeptember 29.
Bulldog az autóban

Egy hadirendszámos autó vágtatott el előttem a múltkoriban. Egy derék rendőrbiztos állott mellettem. Az autóban egy komoly, tekintélyes, réznyakörves bulldog ült. Figyelmeztettem a rendőrt, hogy miért nem állítja meg az autót, mely hadirendszámos volt. A rendőr tűnődve nézett az autó után és kissé szaggatottan így mentegetődzött: „Kérem, nagyságos úr, nem lehessen tudni, nekem már sok bajom volt abból, ha egy ilyen autót leigazoltattam. Azután csak aszondták, hogy hölgyeknek nem szabad használni ezeket a kocsikat. Már pedig ez, aki benne ült, nem volt hölgy, de kutya. És kérem, tessen elhinni, annyi mindenféle központ van most, aminek az élén valami nagy kutya áll, hogy a végén még kiderült volna, hogy ennek a bulldognak is joga van a hadiautóhoz. Mert hát kérem nagyságos úr, higgye el, ebben a furcsa világban igazán nem lehessen tudni…” Barátságosan elköszöntem és arra gondoltam, hogy Caligula császárnak, ha most élne, úgy bizonyára nem paripája, de bullyja volna, és ha kutyája volna, bizonyára azt nem szenátornak neveztetné ki, de talán valami új szalonnaközpont igazgatójának inkább, mert a közmondás szerint igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna, de hogy egy ilyen központot el nem vezérigazgathatna, azt még a közmondás sem mondja. (ü.)