A német-magyar szövetség illúziója annál nagyobb lelkesedést váltott ki, minél inkább nyilvánvaló volt, hogy a Monarchia katonai sikerei is a németektől függenek. A gondolat, hogy Magyarország önmagában fontos Németországnak egyúttal a dualizmus meghaladásának reményét keltette, új egyensúlyt Bécs és Budapest között. Ennek tükrében nyilvánvalóan fontos gesztusnak számított, hogy a német császár, II. Vilmos belépett a Magyar Történelmi Társulat alapító tagjainak sorába.
A szakmai szervezet 1916. májusi választmányi ülésén az elnök, Csánki Dezső méltatta a gesztust. A magyar történetírást átható, a történelemben már ezer éve jelenlevő nemzeti eszme elismerését olvasta ki belőle. Egyúttal pedig „mély, bizalmas és személyes kapcsolatként” méltatta. Arról persze nem esett szó, mikor ismertetné a felséges úr a legújabb tanulmányát a társulat ülésén, a háborús elfoglaltságai közepette.

Felhasznált irodalom:
Vilmos császár a Magyar Történelmi Társulatban = Pesti Napló, 1916. május 19.

Készítette: Egry Gábor