Ha erőltetett viccel kezdenénk, akkor a könyvtár szakosok talán jobban utálják, mint a mai jobboldali publicisták: a nehezen bemagolható ETO-rendszert ő vezette be Magyarországon. De ő hozta létre a nyilvános, ingyenes közkönyvtárak hálózatát is nálunk. S ami miatt máig támadják:
„A vallás- és közoktatásügyi miniszter (…), Kertész K. Róbert okleveles építész, miniszteri tanácsosnak a Kelet-Ázsia építőművészete című tárgykörből, Lechner Jenő okl. építész, műegyetemi adjunktusnak A reneszánsz és barokk építőművészet Magyarországon című tárgykörből a budapesti József Műegyetemen műegyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette” – olvasható a hír
„Szenzációs irodalomtörténelmi fölfedezésről szereztek tudomást Sopronban. Haár János nyugalmazott tb. rendőrfogalmazó egy régi soproni színlapot talált és küldött ajándékul a soproni múzeumnak, amelyből kitűnik, hogy Kossuth Lajos ifjú korában történelmi drámát írt, amelyet 1829-ben elő is adtak Sopronban” – adta hírül a Pesti Napló 1918. szeptember 12-én.
Új évadot kezdett 1918 augusztusának közepén az Uránia mozi, amelyet akkor még színháznak neveztek, pontosabban a mozgóképszínházak közé soroltak be. A műsor összeállítása állítólag komoly összegeket emésztett fel, bár a Pesti Hírlapnak ezt az értesülését árnyalja, hogy egy olyan filmmel kezdte az Uránia az évadot,
Jászai Mari sikeréről számolt be a Pesti Hírlap 1918. június 22-én. A nemzet ünnepelt színésznője a Magyar Színházban lépett fel a Jókai regényéből készült A kőszívű ember fiai című színdarabban. A mű sikerességét az újság nagyrészt „az illusztris vendégművésznőnek” tulajdonította. Jászai vendégszereplése nem véletlen:
Szenzációszámba ment 1918 júniusában, hogy a magyar származású Róbert Jenő (eredeti nevén: Kovács Jenő) berlini színtársulata Budapesten lépett fel. A magyar rendezőnek ez már a harmadik németországi társulata volt, s már 1912-ben feltűnően dicsérte őt Ignotus a Nyugatban megjelent rövid írásában.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó hónapjaiban az ott élő nemzetiségek szinte önálló életet éltek, beleértve a magyarokat és székelyeket, vagy cseheket és horvátokat is. 1918 májusában a későbbi miniszterelnök, Bethlen István elnöklete alatt, illetve József főherceg védnökségével például gyűjtést rendeztek az erdélyi gyerekeknek – persze elsősorban a „székely gyermekeknek”.
