„A vallás- és közoktatásügyi miniszter (…), Kertész K. Róbert okleveles építész, miniszteri tanácsosnak a Kelet-Ázsia építőművészete című tárgykörből, Lechner Jenő okl. építész, műegyetemi adjunktusnak A reneszánsz és barokk építőművészet Magyarországon című tárgykörből a budapesti József Műegyetemen műegyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette” – olvasható a hír a Budapesti Hírlap 1918. szeptember 21-i számában. A két új professzor közül Lechner Jenő (1878-1962) az ismertebb, méghozzá Kismarty-Lechner néven, mivel a család 1942-ben kiegészítette nevét, nyilván azért, mert az első ismert ősük Kismartonban bukkant fel. Kismarty-Lechner Jenő a még híresebb építész, Lechner Ödön unokaöccse volt, s az egyetemen Steindl Imre és Hauszmann Alajos tanítványaként végzett. Nagybátyja mellett kezdett dolgozni még egyetemi hallgatóként, majd a diploma megszerzése után Hauszmann irodájában kapott munkát, így többek között a budai vár átalakításában is részt vett. Kismarty-Lechner Jenő építészettörténész is volt. Egyetemi magántanári kinevezését ez utóbbi munkásságának köszönhette. Építészként legjelentősebb műve a budapesti Rezső téri Ferenc József-emléktemplom, másik fontos munkája a Nemzeti Múzeum felújítása volt.
Már 1905-től tanított a Műegyetem ókori építészettörténeti tanszékén, ahol Nagy Virgil professzor karolta fel. Az ő irodájában is dolgozott korábban, így a nagyváradi püspöki palota és az egri székesegyház helyreállítási munkáiban is részt vett. Kismarty-Lechner 1907-ben lett tanársegéd, 1914-től adjunktus, 1915-ben doktorátust szerzett, a következő lépcsőfok pedig a magántanári kinevezés volt. Dolgozott együtt Warga Lászlóval a népiskola-építési akcióban, Füredi Richárddal pedig jelentős síremlékeket készítettek, mint pl. Jókai Mórét. 1918-as kinevezésekor már ismert építész volt: „1916-ban készült el a pesterzsébeti Állami Elemi Iskola, amelyben a pártázatos reneszánsz, a népi építészet és a premodern racionalitás keveredik. Nagy hírnevet hozott Lechner Jenőnek IV. Károly 1916-os koronázása, amelyhez ő tervezte a trónsátrat és a főoltár baldachinját” – írja róla Pesti Mónika.
Felhasznált irodalom:
Új műegyetemi magántanárok = Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 21.
Pesti Mónika: Lechnerek régen és ma III. = Lechner Tudásközpont
Készítette: Szegő Iván Miklós
Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 21.
Új műegyetemi magántanárok
A vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, Kertész K. Róbert okleveles építész, miniszteri tanácsosnak a Kelet-Ázsia építőművészete című tárgykörből, Lechner Jenő okl. építész, műegyetemi adjunktusnak A reneszánsz és barokk építőművészet Magyarországon című tárgykörből a budapesti József Műegyetemen műegyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és őket ebben a minőségükben megerősítette.
