Szenzációszámba ment 1918 júniusában, hogy a magyar származású Róbert Jenő (eredeti nevén: Kovács Jenő) berlini színtársulata Budapesten lépett fel. A magyar rendezőnek ez már a harmadik németországi társulata volt, s már 1912-ben feltűnően dicsérte őt Ignotus a Nyugatban megjelent rövid írásában. (Ez már csak azért sem lehet véletlen, mert a rendező Kovács Jenőként egykor még Osvát Ernővel, a Nyugat másik meghatározó alakjával is együtt dolgozott társszerkesztőként a Magyar Géniusz elnevezésű hazai kiadványnál.) A Residenzbühne – más néven: a Residenztheater – előadásait nagy várakozás előzte meg. Ugyanakkor a Pesti Hírlap 1918. június 5-én megjelent rövid kritikája inkább kiábrándult volt, mintsem lelkes. Pedig a társulatban olyan híres német színésznő is szerepelt, mint a némafilmekben feltűnő Gussy Holl, akiről még Kurt Tucholsky is elragadtatással szólt egykor. A Residenztheater egyfajta kultúrmissziót teljesített, hiszen a pesti közönség a Fővárosi Orfeumban láthatta Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című darabját németül. Mindez bizonyítja, hogy az első világháborúig Budapesten a kétnyelvűség elég elterjedt volt ahhoz, hogy német színtársulatok anyanyelvükön adjanak elő darabokat, még ha magyar szerző – a Pesti Hírlap szerint nem túl jól sikerülten – lefordított művéről volt is szó.

Felhasznált irodalom:
A Residenzbühne magyar igazgatója = Pesti Hírlap, június 1.
A Residenztheater vendégjátéka = Pesti Hírlap, 1918. június 5.
Ignotus: Robert Jenő = Nyugat, 1912/24.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap, 1918. június 5.
A Residenztheater vendégjátéka

Szomory Dezső „Györgyike, drága gyermek” című vígjátékát adták elő a Fővárosi Orfeumban. „Lenchen, das gute Kind” a darab német címe, ami nem teljesen fejezi ki a magyar címet, aminthogy az egész német fordítás sem igen fejezi ki a magyar darabot. Szomory színes, szeszélyes, különösségeiben is oly jellemző nyelve elszíntelenedik a német fordításban. A darab azért Szomory-darab és az marad az előadásban is, amely ugyan néha erősen németes, éreztetni tudja mégis a pesti közönség számára is a darab sajátos pesti karakterét. Gussy Holl tehetségesen, kitűnően játszotta a címszerepet. Csak, főleg eleinte, a spontaneitás hiányzott a játékából. Magas, karcsú nő, azaz hogy inkább sovány, érdekes szőkeségével, elnyúlt vonalaival, artisztikus mozdulataival le tud kötni. A lányát pumpoló, ingyenélő, kávéházi kártyásból Julius Falkenstein derűs, mulatságos figurát csinált. Körülbelül ő a társaság legkiválóbb színésze. Rosa Valetti száraz humorával mindig biztosan megnevettet. Hermann Valentin rendesen, okosan játszott, Raszkolnyikov vizsgálóbírója persze nevezetesebb alakítása volt. Julius Szaliton a hozzá nem illő szerepben a lelkessége sem igen segített. A pétervári diáktól a pesti színésznövendékig hosszú az út. Szalit megállott valahol a lengyel határon. Róbert igazgató öntudatos, biztos kézzel rendezte a darabot.

Pesti Hírlap, 1918. június 1.
A Residenzbühne magyar igazgatója

Szombaton este veszi kezdetét a Fővárosi Orfeumban a berlini Residenzbühne vendégjátéka. A közönség nagy érdeklődéssel várja ezt a vendégjátékot. Az érdeklődésből nem kis rész jut a Residenzbühne direktorának, mindenekelőtt azon a címen, hogy – magyar származású. Mint jeles esztétikus tette ismertté a nevét – akkor még Kovács Jenő volt – az újjászervezett, de már azóta megszűnt Magyar Géniusz hasábjain, melynek Gellért Oszkár és Osvát Ernő társaságában szerkesztője volt. Azonban csakhamar megvált a laptól és Berlinbe ment, ahonnét Róbert Jenő néven előbb a budapesti magyar, majd a német lapokat tudósította. Közben esztétikai hajlamainak megfelelően mind több és több időt szentelt a színházi rendezés tudományának. És e téren csakhamar oly nagy eredményeket mutatott fel, hogy a berlini irodalmi és művészeti körök őszintén nagy rokonszenvvel üdvözölték azt a vakmerő lépést, hogy Hebbel Theater néven színházat alapított. Színházi tevékenységének második, nem kevésbé nevezetes etapja a müncheni Kammerspiele megalapítása volt, melynél még inkább érvényesíteni tudta tudását, melynek révén a legnevesebb német főrendezők közt emlegetik. Harmadik színházalapítása a Residenzbühne, melynek társulatával a Raszkolnyikov c. darabban mutatkozik be a budapesti közönségnek.