1914 augusztusát a háborús lelkesedés jellemezte – hogy a propaganda hatására-e vagy sem, mindenki döntse el maga. A katonák mindenesetre „Éljen a király!” feliratú vagonokban indultak a frontra, talpig virágban, amit a szintén lelkes, őket búcsúztató hölgyközönségtől kaptak. A virág elhervadt,
„ Ahelyett, hogy ők fedték volna a király személyét, pajzsnak tolták maguk elé a királyt. Adut-kártyát csináltak a politikai hazardőrök” – bírálta az Esterházy-kormány tagjait a 8 Órai Újság vezércikke 1917 augusztusának végén. Ám a királyból – legalábbis arcképéből – nemcsak adu, hanem tényleges kártyalap is lett,
Kahn Európába küldi az indiánokat – hirdette Az Est 1917 májusának elején, egy hónappal az USA hadba lépése után. Tegyük hozzá, az USA ekkor a Monarchiával még nem állt hadban – az amerikai hadüzenetre csak decemberben került sor –, bár a két ország között már megszakadt a diplomáciai kapcsolat.
Hosszabb cikkekben foglalkoztunk már II. Vilmos németországi és magyarországi kultuszával, melyek a német császárt az életét a világbékéért áldozó politikusként és az antant gonosztevőit leleplező „Sherlock Holmes”-ként aposztrofálták trónra lépésének 25. (1913) és 30. évfordulóján (1918).
„Közép-Európa nagy öregje”, a „magyar Cicero”, akit kortársai közül sokan inkább tartottak búcsúsbódék ripacsának. Az Interparlamentáris Unióban tevékenykedő nagy pacifista, aki azonban „Végre!” felkiáltással üdvözölte a háború kitörését és támogatta a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
A Pesti Napló hadműveletekkel foglalkozó cikkeit még 1916 első felében is a lelkesedés jellemezte, a közel-keleti brit vereségek után egyenesen a brit birodalom szétesését jósolták. Ennek tükrében bizonyára meglepődtek a lap olvasói
Minden amerikai iskolai lövöldözés után felerősödnek azok a hangok, amelyek a lövöldözős számítógépes játékok betiltását vagy az akciófilmek szigorúan korhatárossá tételét követelik, de akadt már példa arra is, hogy a gyermekpszichológusok a Tom és Jerry-ben találták meg a társadalmi torzulások bűnbakját.
