Kahn Európába küldi az indiánokat – hirdette Az Est 1917 májusának elején, egy hónappal az USA hadba lépése után. Tegyük hozzá, az USA ekkor a Monarchiával még nem állt hadban – az amerikai hadüzenetre csak decemberben került sor –, bár a két ország között már megszakadt a diplomáciai kapcsolat.Az amerikai–indián asszociáció egyáltalán nem számított újdonságnak. A Borsszem Jankó című lap is többször ábrázolta indiánként az amerikai elnököt, így pl. 1917 februárjában, a korlátlan tengeralattjáró-háború megindítása után jelent meg a Wilson haditánca című karikatúra, amelyen Woodrow Wilson harci színekre festett indiánként, kiásott csatabárddal a kezében és – mint általában az antant szövetségesek – az angol John Bull által játszott zene ütemére táncolt körbe.
Volt azonban a hírnek egy másik, a háború propagandájában sarkosan jelen lévő vonulata: az ellenfél barbárságának igazolása. Ezt a fajta kommunikációt mindkét hadviselő fél bevetette a hadviselés kegyetlenségéről, embertelenségéről szóló hírekben, amiben a dumdum golyóktól a reszelt bajonetteken át a mérges gázokig minden elképzelhető szörnyűség szerepelt – természetesen csak az ellenség részéről. De ugyanerre vezethető vissza a belga apácák tömeges megerőszakolásának, a csecsemők kivégzésének vádja, amellyel a központi hatalmak katonáit illették, és amellyel szemben a központi hatalmak propagandája a „vademberek” bevetését, a gyarmatokról érkező színes bőrű katonák európai háborúba való bevonását szegezte szembe. A Borsszem Jankó 1918 őszén, nem sokkal a háború vége előtt az antant hadicéljainak hazugságát leleplezni kívánó karikatúra-összeállításában ábrázolta a „civilizációért” küzdő „zulukaffert”, aki épp egy lefejezett német katonát sütöget a nyárson. A zuluk, japánok, kínaiak, indiaiak mellé be lehetett illeszteni a sorba az indiánokat.
Az amerikai képviselőházban az indiánok besorozására javaslatot tevő Julius Kahn is érdekes életutat futott be. 1861-ben született a Badeni Nagyhercegségben, de szüleivel együtt már 1866-ban emigrált az Egyesült Államokba. Kaliforniában, pontosabban San Franciscóban éltek, ahol édesapja pékként talált munkát. Pályája színészként indult, ezért Az Est afféle komédiásként állított be Julius Kahnt, pedig valójában a fővárosban, Washingtonban lépett fel, és országos ismertségre – és befolyásos barátokra – tett szert ezekben az években. Jogot tanult, és az 1890-es évek elején politikai pályára lépett: 1899 és 1903, majd 1905 és 1924-es halála között az amerikai kongresszus tagja volt. (Választói olyannyira kitartottak mellette, hogy halála után 13 évig özvegyét, Florence Prag Kahnt is megválasztották.) Kahn a republikánus párt héjái közé tartozott – tehát 1917-ben ellenzéki politikusként szólalt meg.
Az indián lovas osztagok bevetését Az Est egyébként szarkazmussal fogadta: „a kedves rézbőrűek igyekezni fognak kiirtani a fehéreket, miután a fehéreknek olyan kitűnően sikerült őket kiirtani.” Ugyanakkor indiánok valóban harcoltak az amerikai seregben, erre önkéntesként volt módjuk, és mintegy 12000-en vállalkoztak is erre.

Felhasznált irodalom:
Kahn Európába küldi az indiánokat = Az Est, 1917. május 5.
The Kahn and Prag Families Forrás: http://www.americanjerusalem.com/characters/the-kahn-and-prag-families/31

Készítette: Takács Róbert