„ Ahelyett, hogy ők fedték volna a király személyét, pajzsnak tolták maguk elé a királyt. Adut-kártyát csináltak a politikai hazardőrök” – bírálta az Esterházy-kormány tagjait a 8 Órai Újság vezércikke 1917 augusztusának végén. Ám a királyból – legalábbis arcképéből – nemcsak adu, hanem tényleges kártyalap is lett, mivel 1917-ben a központi hatalmak uralkodói, IV. Károly, II. Vilmos, Ferdinánd bolgár cár és V. Mehmed szultán is felkerült az új magyar kártyára. Károlynak természetesen a piros király jutott, Vilmosnak a zöld, Ferdinándnak a makk és Mehmed lett a tök király. Ezzel újabb használati tárgy került fel arra a listára, amelyet a háborús propaganda meghódított.
Az 1917-es „hadikártya” jól mutatja a (fél)hivatalos propaganda működését. A kártya kiadását a Hadsegélyező Hivatal kezdeményezte, így aztán a bevételből is háborús jótékonysági célokat – például a hadiözvegyek és hadiárvák ellátását – támogattak. A kártyát a Brnóban született Kóber Leó tervezte, aki 1917-ben főhadnagyi rangban a Sajtóhadiszállás nem kis létszámú művészgárdájához tartozott. Kóber grafikáit IV. Károly személyesen hagyta jóvá: Az Est szerint csak egyet kifogásolt a 32 lap közül, egy számozott kártyát, amelyen az oroszok felemelt kézzel megadják magukat. A számozott kártyákon katonák, fegyverek jelentek meg, az ászok és a tízesek csatajeleneteket ábrázoltak, az alsókra és a felsőkre Kóber nyolc hadvezért rajzolt. A kártya végül 1918 januárjában került piacra. Ára négy korona volt, de kapható volt aranyozott szegéllyel is – 4,40-ért.
A Borsszem Jankó „egyik olvasója” a hadikártya egy nem kívánt „mellékhatására” is felhívta a szerkesztőség figyelmét: a játékosok körében a magyar és osztrák hadvezérek kártyára festése nem feltétlenül növelte azok népszerűségét. Legalábbis huszonegyezés közben semmiképp: „Játszom huszonegyest, jön egy ász, ami valami honvédrohamot ábrázol. Na, erre bankot kell ütni. Várom a tízest, ami egy német rohamot ábrázol, hát jön is, csakhogy harmadik kártyának. Közbe jön cviklinek egy tökfölső, vagyis Hötzendorfi Konrád. Másodszor megint megteszem ászra a bankot. Erre közbejön cviklinek Arz tábornok. Hát kérem, kedves Borsszem Jankó, amondó vagyok, hogy vagy tiltsák meg a hadikártyával a huszonegyest, vagy pedig kénytelen leszek gyakran tiszteletlen szavakkal illetni kitűnő vezéreinket.”
Az ász és a tízesek közt kihúzott „cvikli” királyok esetében a felségsértés fennálló veszélyéről pedig szó se essék.

Felhasznált irodalom:
A négy király: négy uralkodó, az alsók és felsők: hadvezérek = Az Est, 1917. augusztus 16.
Kedves Borsszem Jankó! = Borsszem Jankó, 1918. március 3.
Magyar hadikártya = Magyarország, 1918. január 17.

Készítette: Takács Róbert