Népszava, 1914

Táplálkozási reform a háborúban

„Mellőzni kell lehetőleg a hústáplálékot – A növényi táplálék megfelelő és olcsóbb” – foglalta össze a Népszava Somogyi Mihálynak a Huszadik Század folyóiratban megjelent cikkét. Somogyi már korábban, rendes viszonyok között is népszerűsítette a helyes táplálkozást, amely a háború kitörésével még aktuálisabbá vált. A táplálkozással foglalkozó szakember véleménye szerint ugyanis a húsmentes („vegetárius”) étkezéssel jóval olcsóbban lehet kielégíteni az ember napi kalóriaszükségletét, ami a háborús viszonyok és az egyre dráguló húsneműk mellett korántsem volt elhanyagolható tényező. A rövid írás adatokkal bizonyította mindezt, kitérve arra is, hogy a korabeli polgári családok átlagos fogyasztása jóval meghaladta a napi szükségletet. Somogyi még a háború idején, 1916-ban könyvet is jelentetett meg a témában, ahol a tudatos táplálkozás mellett az élelmiszerek összetételéről és elkészítéséről, valamint a háztartási takarékosságról is írt.

Olcsó táplálkozás a háborúban = Népszava, 1914. október 6.

Készítette: Ignácz Károly     

 
Népszava, 1914. október 6.

Olcsó táplálkozás a háborúban

Mellőzni kell lehetőleg a hústáplálékot – A növényi táplálék megfelelő és olcsóbb

A „Huszadik Század” októberi száma kizárólag a háború és közgazdaságról szóló közleményeket tartalmaz. A cikkek jó részét elvtársak írták: Szabó Ervin, Weltner, Rónai Zoltán és Varga Jenő írtak közgazdasági és szociálpolitikai kérdésekről. Különös figyelmet érdemel Somogyi Mihály elvtársunk cikke, amely azt fejtegeti, hogy miként lehet a háború alatt egészségesen és olcsón táplálkozni. A cikk lényege, hogy a hús a legdrágább táplálék, amelyet azonban növényi táplálékokkal minden tekintetben helyettesíteni lehet. A cikk érdekesebb részei némi rövidítéssel a következők:

Ha mennyiség és minőség tekintetében egyaránt megfelelő, viszonylag olcsó táplálékot akarunk előállítani akár az egyéni háztartásban, de még inkább nagyobb tömegeket ellátó alkalmi étkezőkben, népkonyhákban, akkor a húst mellőznünk kell. A táplálék gerincét a következő élelmiszerek szolgáltatják: 1. gabonafélék (lisztek, rizs, árpa, köles, tengeriliszt és dara), 2. burgonya, 3. hüvelyesek; ezekhez járulnak: 4. tej és tejtermékek (tehéntúró), s végül – ha lehet – tojás és különböző növényi élelmiszerek (káposzta, paradicsom, zöldfőzelékek); de a fölsoroltak közül az első négy élelmiszercsoport a szükséges minimum. Ha azután akarunk és módunkban áll a hús iránti előszeretetnek is némi engedményt tenni, akkor olcsó állati élelmiszerekhez fordulhatunk, aminők a vágóhidakon rendes körülmények között veszendőbe menő töméntelen vér (mely igen koncentrált táplálék), továbbá az olcsó marhatüdő és -máj, amely nyersanyagok lisztes élelmiszerekkel keverve igen jó és olcsó hurkaféléket szolgáltatnak, és ennélfogva nagyon megérdemlik a figyelmet. Az állati élelmiszerek közül még a szalonna az, amely méltánylásra számíthat; tudjuk ugyanis, hogy a zsírok a legtöbb energiát szolgáltató táplálóanyagok, már pedig a nálunk megszokott zsírfélék között a szalonna még a legolcsóbb, sokkal olcsóbb, mint például a vaj.

Néhány számadat bizonyítani fogja a húsmentes táplálék gazdaságos voltát a hússal nemben: (Az adatok a széltében elterjedt König-féle Nährwerttafelből valók.)

100 gramm tápláló értéke
Kalória (egység)
10 kalória ára
Fillér (mai árak)
Marhahús (sovány) 121.1 15.0
Búzaliszt 343.0 1.7
Búzakenyér 265.7 2.6
Rozskenyér 217.7 1.9
Rizs 343.6 1.3
Burgonya 89.0 1.1
Bab 263.0 1.9
Tehéntej 66.7 4.5
Tehéntúró 123.0 3.3
Tojás 165.9 7.9

A második számoszlopból látható, hogy a fölsorolt állati eredetű élelmiszerek egytől-egyig tetemesen drágábbak a fölsorolt növényi anyagoknál, ha áraikat az egyedüli ésszerű alapra vezetjük vissza, azaz egyenlő táplálóértékeket szolgáltató mennyiségeiknek árait vetjük egybe. Mint két ellentétes pólus állnak szemben a hús és a burgonya, amely utóbbi közel 14-szer olcsóbb, mint az azonos táplálóértékű hús.

Lássuk két, az életből vett példán, miként jut kifejezésre ez a viszony a gyakorlatban. Az első példa egy budapesti népkonyhai ebéd. A szokványos jótékony népkonyha az ő húslevesből, főzelékből és főtt húsból és egy darab kenyérből álló ebédjével (az adatokat közvetlen fölvételeim alapján ismerem). A fölhozott példa: húsleves rizzsel, burgonyafőzelék hússal, kenyér. Egy ebédadag táplálóértéke számításom szerint 572 kalória, a hozzá fölhasznált nyersanyagok ára 21.1 fillér, vagyis 100 kalória 3.7 fillérbe kerül. Az ezzel szembe állítandó példa egy, a főváros saját kezelésében működő népkonyhának egy ebédje: babfőzelék, túrós csusza, kenyér. Egy ebédadag táplálóértéke 1415 kalória, nyersanyagainak ára 19.9 fillér, tehát 100 kalória ára 1.4 fillér. Amint látható, a táplálóértéket véve alapul, a jótékony népkonyha ebédje 2.6-szor drágább az utóbbinál, amellett, hogy a fogyasztók ízlésének is a második felel meg inkább.

A táplálkozás kérdésének minőségi része kapcsán néhány szóval ki kell még térnem a fehérjekérdésre. Akik a húst bálványnak tekintik, rendszerint azzal is előhozakodnak, hogy a hús rendszeres hiánya folytán fehérje-szegénnyé lesz a táplálék. Nos, ez az aggodalmaskodás teljesen tárgytalan, mert hiszen a hüvelyesek gazdagabbak fehérjében a legdrágább színhúsnál is. De még ha ezektől eltekintenénk is, az olyan táplálékban, amelynek gerincét a többi fönnebb elsorolt élelmiszercsoportok képezik, minden külön gond és figyelem ráfordítása nélkül is mindig lesz annyi fehérje, amennyi az ember részére kísérletileg szükségesnek bizonyult.

Cikke további folyamán kifejti Somogyi elvtárs, hogy a legtöbb polgári háztartás kosztjában sokkal több tápanyag foglaltatik, mint amennyire szükség van, úgyhogy a hús teljes elhagyása esetén is elegendő tápanyagot tartalmaz. A munkásosztály kosztja természetesen szegényebb: a húsdrágaság amúgy is korlátozta a munkásság húsfogyasztását. De némi meg-nyugtatásul szolgálhat a munkásság számára, hogy az olcsóbb, túlnyomóan növényi anyagokból álló koszt is megfelel az ember szükségletének, noha kétségtelen, hogy éppen az ipari munkásság, amely sokat tartózkodik rossz levegőjű, zárt helyiségekben, jobban rászorul a hústáplálékra, mint más foglalkozású emberek.