Tartalom helyett üres hasábokat találtak a Pesti Hírlap olvasói a lap 1918. október 26-i kiadásának negyedik oldalán – köszönhetően a cenzúrának. Ugyanakkor az egyik tudósításban arról írtak, hogy a Budapesti Újságírók Egyesületének cenzúrával foglalkozó bizottsága és a fővárosi szerkesztőségek szakszervezeti vezetői
Az Osztrák–Magyar Monarchia seregei 1918. május–júniusban a felbomlás jeleit mutatták. Judenburgtól Pécsig, Rimaszombattól Rumburgig zendülések híre érkezett – volna, ha erről beszámolhatott volna a sajtó. De az „egyszerű” parancsmegtagadások, vonatból tisztekre lövöldözések
Vázsonyi Vilmos alakja rendkívül ellentmondásos, ha visszatekintünk 1917-1918 eseményeire. Ellenzékiként, a polgári demokrata irányzat képviselőjeként került a Tisza István bukása utáni kormányokba, azzal a feladattal, hogy megreformálja a választójogot. Ám a képviselőházban továbbra is Tisza István Munkapártja
1917–1918 fordulóján rendkívül fagyossá vált a magyar kormány és a sajtó viszonya. Vázsonyi Vilmos, aki a világháború előtt mind ellenzéki politikusként, mind ügyvédként a sajtószabadság ügyében (is) keményen bírálta a kormányzatot,
A Nőegyesületek Szövetsége 1917. december közepi ülésén rendkívül fontos témát tárgyaltak a konzervatív beállítottságú hölgyek: a mozi volt fő céltáblájuk, mint a romló erkölcsök okozója.
Mert ugyan három éve folyt a háború, százezrek pusztultak el, váltak árvává, milliók tapasztalták meg nap mint nap, milyen keserves kigazdálkodni a lakbért,
„Az igazságügy-miniszter előzetes cenzúra alá helyezte a Népszavát” – olvashatjuk a kronológiában, 1917. április 11-i dátummal. Utóbbi rögtön némi meglepetést kelt: miért, korábban, 1914 nyara óta nem volt cenzúra alatt a Népszava? Nem számolt be a lap gyakran arról, hogyan küzd a cenzúrával, mely cikkeit, cikkrészleteit törölték a cenzorok?
„S ezt a cikket csak azért írtuk, hogy […] megdicsérjük Tisza Istvánnak bölcs, megfontolt és a nép kívánságaihoz alkalmazkodó politikáját, amely nem olyan hebehurgya és kapkodó, mint ezeknek az ebadta orosz revolucionistáknak nagy fölfordulása.” – ezzel zárult a Népszava vezércikke 1917. március 27-én.
