Legtöbbünknek bizonyára Švejk, a hülyesége miatt leszázalékolt „derék katona” jut eszünkbe a csehek első világháborús szerepvállalása kapcsán. A sört nem megvető, előbb a Törvény Keretein Belül Mérsékelten Haladók Pártja elnevezésű anarchista viccpárt, később a magát jóval komolyabban vevő kommunista párt tagságával büszkélkedő író, a korán elhunyt Jaroslav Hašek (1883–1923) halhatatlan figurája mindenkinek mosolyt csal az arcára, és Kafka mellett Prága leghíresebb kulturális terméke lett. Amilyen rossz véleménye volt Kafkának a Monarchia bürokráciájáról, annyira megvetette és lenézte Hašek a hadsereget. Persze a csehek minden Monarchia-ellenes érzése könnyen érthető, ha arra gondolunk, hogy a cseh elitet a harmincéves háborúban elszenvedett vereség után lecserélték a Habsburgok, majd a csehek közel 300 éven át – egészen a Habsburg Birodalom felbomlásáig – mindig „underdog” státuszban éltek a Monarchiában. Végleges megcsúfulásuk után – Andrássy Gyula nyomására Ferenc József nem alakította át trialistává a dualista berendezkedést, és nem koronáztatta magát cseh királlyá, csak annak nevezte magát – a cseheknek minden okuk megvolt, hogy ne áldozzák életüket a Monarchiáért az első világháborúban. Ahogy A. J. P. Taylor megfogalmazta: „A német győzelem csak rosszat, a vereség csak jót hozhatott a számukra. Még klerikalizmusuk miatt sem kötődtek a Habsburgokhoz: római katolikus vallásuk sajátos huszita jelleggel, demokratikus és nemzeti karakterrel bírt.” Kérdéses, hogy ez a szemlélet ténylegesen mennyiben épült be a cseh katonák identitásába, de az biztos, hogy az imázsuk része lett. És Švejk kalandjaival ellentétben ezen kevesen nevettek Magyarországon. A cseh állományú 36. gyalogezred 1914. októberi és a 28. gyalogezred 1915. áprilisi megadásait tudatos „árulásként” értékelte a korabeli közvélemény. Ezt az interpretációt az önálló Csehországért (Csehszlovákiáért) küzdő cseh(szlovák) elitnek sem állhatott érdekében cáfolni, hiszen az állítólagos „átállások” épp azt bizonyíthatták, hogy szívük mélyén mennyire az antant pártján álltak a Monarchia seregébe besorozott csehek. A „cseh árulás” legendájának egy későbbi cikkben mélyebben is utána járunk, addig is két cikket közölnénk az „ellenséghez pártolt cseh ezredekről” szóló vitáról, melyek a Budapesti Hírlap 1917. június 23-i számában jelentek meg.
Felhasznált irodalom:
A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia, 1809-1918. Az Osztrák Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia története. Budapest, 1998.
Az ellenséghez pártolt cseh ezredek = Budapesti Hírlap, 1917. június 23.
Georgi báró közlései =Budapesti Hírlap, 1917. június 23.
Készítette: Csunderlik Péter
Budapesti Hírlap, 1917. június 23.
Az ellenséghez pártolt cseh ezredek
Budapest, június 22.
Az osztrák landwehr-miniszter ma a bécsi Reichsrat egy bizottságában közléseket tett a cseh ezredek magaviseletéről a háborúban. Erről a dologról kézen-közön sokat beszéltek a háború alatt, az újságokban azonban nem jelenhetett meg róla semmi sem. Most a Reichsrat egy bizottsága révén jutunk hozzá, hogy a közönség elé vihessük a tárgyat. A csehek máris azt mondják, hogy ez a leleplezés a bukott osztrák kormány bosszúja rajtuk. Nem tudjuk, csakugyan ily bosszúféle vezette-e az osztrák kormányt, mikor közlését megtette, azonban igen mellékes dolog, hogy a kormányt mely érzelmek vezették leleplezésében, a fő és rettentő és elszomorító dolog, hogy a kérdéses cseh ezredek magaviselete valóság. Hallatlan dolog ilyen háttérrel cseh politikusoknak a magyar állam integritása ellen törni. E közlések világában kétszeresen súlyos a kormány hallgatása ez ügyben, és kétszeresen fontos, hogy Tisza István gróf nem hagyta szó nélkül. Igaz, hogy a kormányelnök utólag hozzájárult Tisza szavaihoz, de ezen a téren az ő kötelessége lett volna az iniciatíva, mert más az, ha az ország illetékes kormánya reklamál egy sérelmet, és más az, ha az ellenzék teszi. Mi hálásak vagyunk az osztrák landwehr-miniszternek, nem mintha örömünk telnék a cseh ezredek árulásában, hanem mert a kettős monarchia politikájának moráljához tartozik, hogy ilyen dolgok rejtve, titokban ne maradjanak.
Budapesti Hírlap, 1917. június 23.
Georgi báró közlései
A Budapesti Hírlap távirata, Bécs, június 22.
Georgi báró landwehr-miniszter a képviselőház mentelmi bizottságának mai ülésén közléseket tett egyes cseh ezredeknek a harctérén tanúsított magatartásáról. A közlések az egész házban, de különösen a német pártok közt a legnagyobb feltűnést keltették. A miniszter számszerű adatokat közölt az ellenséghez pártolt ezredekről, valamint a tisztekről és legénységről, s utalt arra is, hogy valamennyi ellenséges hadseregnél cseh légiók is alakultak. Oroszországi osztrák és magyar fogolytáborokban még az orosz hadsereg számára is toboroztak cseheket. A miniszter közléseit a csehek a legnagyobb fölháborodással fogadták. Ez a lemondott kabinet bosszúja, mondották, amely a cseheknek ezzel kellemetlenséget akart okozni, pedig könnyen el lehetett volna kerülni.