1916 tavasza hozta magával a ma ismert nyári időszámítás bevezetését Németországban és Ausztria-Magyarországon. Az órák átállítása arra szolgált, hogy a megtakarított energiával a háború anyagcsatáit segítse. Ha hihetünk az antant reakciójának, ez felettébb sikeres lehetett, ugyanis még ebben az évben bevezették Franciaországban és Nagy-Britanniában is.
A nagy változások paravánja mögött azonban még nagyobb, bár sokkal kevesebb embert érintő változásokra is sor került, valószínűleg ugyancsak nem véletlenül. A Pesti Napló május 7-i számában számolt be arról, hogy három görög katolikus püspök (a hajdúdorogi magyar nyelvű, és a munkácsi, valamint eperjesi ruszin nyelvű egyházmegyék vezetői) megállapodott a Gergely-naptár bevezetéséről. A nagy ellenségnek számító cári Oroszországban továbbra is érvényes Julián-naptár használatának június 24-én (a régi naptár szerint június 10-én) kellett megszűnnie, hogy Keresztelő Szent János ünnepét már együtt ünnepelhessék római és görög katolikusok. Másra nem is nagyon szolgált a rendelkezés, mint a liturgikus ünneprend szinkronba hozatalára, hiszen az állam már korábban sem volt különösebben tekintettel a hívők és egyházaik sajátos időszámítására. Amikor választásokat írtak ki vagy adófizetési határidőket érvényesítettek, senki nem szavazhatott vagy fizethetett később csupán azért, mert a liturgikus naptárban más dátum szerepelt.

Felhasznált irodalom:
A görög és a római naptár egyesítése = Pesti Napló, 1916. május 7.

Készítette: Egry Gábor