Várakozással teli hírt közölt 1917. március 2-án a Pesti Hírlap. A cikkíró kíváncsisága Tompa Mihály irodalmi hagyatékára irányult, aki lepecsételt iratköteget hagyott élete végén a premontreiek jászói rendházában azzal a kikötéssel, hogy az csak halála után 50 évvel bontható fel. Az izgalom azonban korainak és feleslegesnek bizonyult, lévén, hogy a költő nem 1867-ben, hanem 1868-ban hunyt el, ahogy arra a Pesti Hírlap is ráébredt – egy olvasói levél nyomán. Az eperjesi segédtanfelügyelő, Mauks Ernő hívta fel el erre az újság figyelmét, s egyben javasolta az irodalmi lexikonok rendszeres használatát. A helyesbítő cikk írója viszont nem átallotta a korábbi tévedést a hír eredeti beküldőjének a nyakába varrni – elég nemtelenül. A huzavona ezzel le is zárult, de hogy ne hagyjuk olvasóinkat kielégítetlenül, szaladjunk előre egy évet: a hagyatékot ünnepélyes külsőségek között 1918 pünkösdjén nyitották fel, az iratcsomót lezáró pecsétet maga Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke törte fel. Az óriási várakozást hatalmas csalódás követte, Tompa feljegyzései ugyanis csupa kis anekdotákból álltak, így érdektelenek voltak – legalábbis az eseményen részt vevő újságíró szerint.

Felhasznált irodalom:
Tompa Mihály hagyatéka = Pesti Hírlap, 1917. március 2.
Tompa Mihály hagyatéka = Pesti Hírlap, 1917. március 6.
Tompa Mihály hagyatékának fölbontása = Pesti Hírlap, 1918. május 22.

Készítette: Kaba Eszter